Translate

2014. április 21., hétfő

6. fejezet

Na, erre a fejezetre kíváncsi vagyok. Egy kicsit érdekelni, hogy mit jövendöl nekem a jövő szerelem ügyileg. Vajon meg mondja, hogy pontosan kit fogok szeretni? Lehetséges. De ez hülyeség. Minden
ember, magának választ társat és nem holmi könyv mondja meg neki, hogy kivel fogja leélni az életét.
De ha már belekezdtem az olvasásba, akkor be is fejezem. Meg az is érdekel, hogy Harry szóba kerül e egyáltalán mert úgy hiszem neki is van valami köze ehhez az egészhez különben nem lett volna jelen az álmaimban.

                    Szerelmedet homály fedi akkor is, hogyha meg tudod, hogy ki az. Sötét erő irányítja, őt                mely a pokol legmélyéről tör elő. Erejét nem mindig tudja kontrolálni, de érted le mondana                   bármiről. Ködös álmok….vörös szemek illetik őt. A nemesi Hyrwenny háznak utolsó                              leszármazottja ki tovább viszi a dinasztia hatalmát. A ti szerelmetek hatalmas vizeket,                                           földeket fog meg mozgatni melynek nem tudtok ellenszegülni.

Szóval ő is egy olyasmi lény, mint én. Egy leszármazott, aki a családjának erejét utolsóként örököli. De mit jelent, hogy sötétség fedi? Hogy ködös álmok és…vörös szemek????? Nem az lehetetlen. Az teljesem kizárt! Vagy még sem? De hogyan lehet? Most ez a fiú:
Lesz a jövendőbelim? Na nem mintha bármi bajom lenne vele de inkább tovább olvasok, hátha rosszul gondolkozok.

            Nemesi címmel bírónak nemesit kell elvennie ez így van mióta világ a világ. Elektra Medisa             Ronzon Gróflány Harold Edward Hyrwenny királyi címmel bíró most még hercegi címmel élő úr                                                          szerelme hitvese vagy leszel.
Szóval nem gondolkodtam rosszul. Az a nevem hogy Ronzon? És ezek szerint apám gróf? Azt hiszem nekem ez most egy kicsit sok. Letettem a könyvet és felálltam, egy kicsit kinyújtani magam, mert teljesen elgörnyedtem.Gondolkoznom kell, de nem tudok ebben a szobában. Mintha blokkolná a gondolataimat.Kinyitottam az ajtót és két kíváncsi szempárral találtam magam szemben, de én meg sem szólaltam.
-          -      Elektra..Jól vagy – kérdezte meg anyukám.
-          Nem, nem vagyok jól. És ha meg bocsájtotok, most jót tenne, egy kis friss levegő ki kell szellőztetnem a fejem – mondta majd kiléptem a házból és egyenesen a nagy fához vettem az irányt, akivel legutóbb is jól elbeszélgettem. Remélem, ő tud segíteni.Mikor oda értem már nem zöldessárgás színekben pompázott, hanem volt inkább kék es piros. Azt mondták, hogy ez a fa jóformán az enyém. Vagyis csak félig. De kié a másik fele? Harry-é?
-          Nem az övé, hanem az enyém – mondta hátam mögül egy hang. Meg fordultam és…..és mintha a tükörképemet néztem volna csak sokkal jobb kiadásban.
-          Te lennél Heléna? kérdeztem és közelebb mentem. Nem tudtam el Hinni, hogy ez az én ikrem. Nehéz elképzelni is nem, hogy elhinni, hogy van egy klónod akiről nem is tudtál. Aki ugyan olyan, mint te.
-          Igen te pedig Elektra és nagyon jó látni téged testvérem – mondta mosolyogva majd megölelt és én azonnal visszaöleltem. Furcsa. Egy teljesen ismeretlen ember itt ölelget, aki a testvérem. Nem ismerem, de szeretem. Ez a család.
-          Nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk, de mind kettőnknek így volt a legjobb – mondta mikor engedett öleléséből és közelebb lépet a Mi fánkhoz.
-          Tudtad, hogy ez a fa akkor kezdett el nőni mikor mi születtünk? – kérdezte.
-          Akkor hogy nőhetett ilyen nagyra? – kérdeztem és én is közelebb léptem a fához.
-          Úgy hogy érzi, hogyha nő az energiánk és igazából össze vagyunk kötve vele így neki is úgy nő saját maga, mint nekünk az erőnk – mondta Heléna.
-          Figyelj, hívhatlak Hell-nek? – kérdeztem
-          Persze ha én, hívhatlak El-nek – kérdezte mire egyszerre nevettük el magunkat. Nem hazudtoljuk meg az ikreket J  Elindultunk visszafelé a ház felé mikor rossz érzés fogott el.
-          Hell….
-          Érzem – mondta és elkezdett a ház ajtajához húzni. Szinte berobbantunk egy beszélgetés közepébe. Meg sem lepődtek, hogy itt van Hell csak kedvesen mosolyogtak majd testvérem, felém, fordult.
-          Figyelj, menj fel Harry-hez és nézd, meg hogy van. Ha valami baja van, csak te tudsz neki segíteni. – mondta és megölelt. Azt sem tudtam, hogy melyik szobában van Harry, de elindultam és mintha a lábaim önállóéletet élnének vezettek el egy fekete ajtó elé, amiből szinte áradt a hogy is mondjam…..talán a szenvedély a jó szó rá bár nem is tudom olyan furcsa.Benyitottam és egy édesen szuszogó fiút láttam meg az ágyon. Meg mosolyogtatott, ahogy fújja ki a levegőt és egyenletesen szívja be. Talán…tényleg, őt szánta nekem a sors vagy csak véletlenszerű egybe esés?Egy hírtelen ötlettől vezérelve a nyakamban lógó papírrepülős medálra tévedt kezem. Könnyen leszedtem nyakamról az ezüst ékszert és nézegetni kezdtem. Leültem az éppen szendergő Harry mellé és néha a láncot néha pedig őt néztem. Annyira ismerős kezdett lenni, hogy észre sem vettem, hogy a mellettem lévő fiú nyitott szemmel engem néz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése