Na, erre a fejezetre kíváncsi vagyok. Egy kicsit érdekelni, hogy
mit jövendöl nekem a jövő szerelem ügyileg. Vajon meg mondja, hogy pontosan kit
fogok szeretni? Lehetséges. De ez hülyeség. Minden
ember, magának választ társat és nem holmi könyv mondja meg
neki, hogy kivel fogja leélni az életét.
De ha már belekezdtem az olvasásba, akkor be is fejezem. Meg
az is érdekel, hogy Harry szóba kerül e egyáltalán mert úgy hiszem neki is van
valami köze ehhez az egészhez különben nem lett volna jelen az álmaimban.
Szerelmedet homály
fedi akkor is, hogyha meg tudod, hogy ki az. Sötét erő irányítja, őt mely a
pokol legmélyéről tör elő. Erejét nem mindig tudja kontrolálni, de érted le
mondana bármiről. Ködös álmok….vörös szemek illetik őt. A nemesi Hyrwenny
háznak utolsó leszármazottja ki tovább viszi a dinasztia hatalmát. A ti
szerelmetek hatalmas vizeket, földeket fog meg mozgatni melynek nem tudtok
ellenszegülni.
Szóval ő is egy olyasmi lény, mint én. Egy leszármazott, aki
a családjának erejét utolsóként örököli. De mit jelent, hogy sötétség fedi?
Hogy ködös álmok és…vörös szemek????? Nem az lehetetlen. Az teljesem kizárt!
Vagy még sem? De hogyan lehet? Most ez a fiú:

Lesz a jövendőbelim? Na nem mintha bármi bajom lenne vele de inkább tovább olvasok, hátha rosszul gondolkozok.
Nemesi címmel bírónak nemesit kell elvennie ez így van mióta
világ a világ. Elektra Medisa Ronzon Gróflány Harold Edward Hyrwenny királyi
címmel bíró most még hercegi címmel élő úr szerelme hitvese vagy leszel.
Szóval nem gondolkodtam rosszul. Az a nevem hogy Ronzon? És
ezek szerint apám gróf? Azt hiszem nekem ez most egy kicsit sok. Letettem a könyvet
és felálltam, egy kicsit kinyújtani magam, mert teljesen elgörnyedtem.Gondolkoznom kell, de nem tudok ebben a szobában. Mintha
blokkolná a gondolataimat.Kinyitottam az ajtót és két kíváncsi szempárral találtam
magam szemben, de én meg sem szólaltam.
- - Elektra..Jól
vagy – kérdezte meg anyukám.
-
Nem, nem vagyok jól. És ha meg bocsájtotok, most
jót tenne, egy kis friss levegő ki kell szellőztetnem a fejem – mondta majd
kiléptem a házból és egyenesen a nagy fához vettem az irányt, akivel legutóbb
is jól elbeszélgettem. Remélem, ő tud segíteni.Mikor oda értem már nem zöldessárgás színekben
pompázott, hanem volt inkább kék es piros. Azt mondták, hogy ez a fa jóformán
az enyém. Vagyis csak félig. De kié a másik fele? Harry-é?
-
Nem az övé, hanem az enyém – mondta hátam mögül
egy hang. Meg fordultam és…..és mintha a tükörképemet néztem volna csak sokkal
jobb kiadásban.
-
Te lennél Heléna? kérdeztem és közelebb mentem. Nem
tudtam el Hinni, hogy ez az én ikrem. Nehéz elképzelni is nem, hogy elhinni, hogy
van egy klónod akiről nem is tudtál. Aki ugyan olyan, mint te.
-
Igen te pedig Elektra és nagyon jó látni téged
testvérem – mondta mosolyogva majd megölelt és én azonnal visszaöleltem. Furcsa.
Egy teljesen ismeretlen ember itt ölelget, aki a testvérem. Nem ismerem, de
szeretem. Ez a család.
-
Nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk, de mind
kettőnknek így volt a legjobb – mondta mikor engedett öleléséből és közelebb
lépet a Mi fánkhoz.
-
Tudtad, hogy ez a fa akkor kezdett el nőni mikor
mi születtünk? – kérdezte.
-
Akkor hogy nőhetett ilyen nagyra? – kérdeztem és
én is közelebb léptem a fához.
-
Úgy hogy érzi, hogyha nő az energiánk és
igazából össze vagyunk kötve vele így neki is úgy nő saját maga, mint nekünk az
erőnk – mondta Heléna.
-
Figyelj, hívhatlak Hell-nek? – kérdeztem
-
Persze ha én, hívhatlak El-nek – kérdezte mire
egyszerre nevettük el magunkat. Nem hazudtoljuk meg az ikreket J Elindultunk visszafelé a ház felé mikor rossz
érzés fogott el.
-
Hell….
-
Érzem – mondta és elkezdett a ház ajtajához húzni.
Szinte berobbantunk egy beszélgetés közepébe. Meg sem lepődtek, hogy itt van
Hell csak kedvesen mosolyogtak majd testvérem, felém, fordult.
-
Figyelj, menj fel Harry-hez és nézd, meg hogy
van. Ha valami baja van, csak te tudsz neki segíteni. – mondta és megölelt. Azt
sem tudtam, hogy melyik szobában van Harry, de elindultam és mintha a lábaim
önállóéletet élnének vezettek el egy fekete ajtó elé, amiből szinte áradt a
hogy is mondjam…..talán a szenvedély a jó szó rá bár nem is tudom olyan furcsa.Benyitottam
és egy édesen szuszogó fiút láttam meg az ágyon. Meg mosolyogtatott, ahogy fújja
ki a levegőt és egyenletesen szívja be. Talán…tényleg, őt szánta nekem a sors
vagy csak véletlenszerű egybe esés?Egy
hírtelen ötlettől vezérelve a nyakamban lógó papírrepülős medálra tévedt kezem.
Könnyen leszedtem nyakamról az ezüst ékszert és nézegetni kezdtem. Leültem az
éppen szendergő Harry mellé és néha a láncot néha pedig őt néztem. Annyira
ismerős kezdett lenni, hogy észre sem vettem, hogy a mellettem lévő fiú nyitott szemmel engem néz...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése