Translate

2014. április 18., péntek

3.fejezet



-          Hagyd békén! – hallottam a hátam mögül egy hangot. Marcel volt.

-          Én nem akartam bántani csupán beszélgettünk – mondta Harry és hátrébb lépet egyet.
Harry háta mögött meg jelent két fiú meg egy lány.És minket bámultak.
-          Harold ugye tudod, hogy a családod érdekeit kell nézned. Nem teheted, meg hogy ellenük szegülsz, mert akkor….. – mondta a lány.
-          Igen tudom, hogy akkor mi lesz, és nem érdekel. Ezek az álmok most sokkal jobban érdekelnek.
-          Akkor meg tartjuk a szertartást – mondta Gina szinte suttogva mintha megijedt volna.
-          Milyen szertartást? – kérdeztem, de mindenki csendben volt. Szinte hallani lehetett a levegő vételt is.
-          Halljam – mondta már elég mérgesen. Senki sem mond semmit ez nonszensz.
-          A családod vagyis Gináék mágikus lények leszármazottjai, de csak a 2 generáció örökölheti a leg nagyobb erőket.-  mondta az a lány.
Harry úgy nézett rám, hogy…le sem, tudom írni .Megbabonázott a szemével és csak egy kérdés csúszott ki a számon.
-          Mi vagy te? – kérdeztem tőle mire furcsán nézett rám.
-          Az, ami te csak egy kicsit más képen.
Nem értek semmit. Egy olyan világba csöppentem, amiben én egy teljesen más lény vagyok .De én ezt nem akarom . A normális életemet akarom a normális családommal és barátaimmal. De kérlelésem süket fülekre talált, mert a lelkem mélyén az a hülye, vonzás szinte megfájdította azt a pillanatot, amikor Harry közelebb lépett és pólója alól elő szedte a nyakláncát. Egy papírrepülő volt. Nagyon szép. És felé nyújtotta.
-          Ez? – nem találtam a jó szavakat. Miért, akarja nekem adni a nyakláncát?
-          Ez a tied én őrizem neked, mert én biztos voltam, hogy eljön ennek is az ideje.
A fapalotában:
Nagyon nagy csend volt. Ültem a hatalmas puha ágyon és gondolkoztam miközben kezemben tartottam a kis papírrepülőt. Mi az, hogy őrizte nekem?
Egy erős szúrást éreztem a mellkasomban és abban a pillanatban csapódott ki az ajtó és Harry futott be rajta.
-          Szikra! Szikra nézz a szemembe! – mondta tekintélyt parancsoló hangon mire teljesítettem kívánságát. Nagyon fájt a mellkasom, de fokozatosan tűnt el a fájdalom, ahogy egyre vesztem el a zölden csillogó szemekben. Meg dermedtem.
-          Mi történik velem? – kérdeztem el haló hangon. Idegesnek tűnt, de nem szólalt meg csak átölelt.
-          Elektra te most egy nagyon rossz dolgon mész keresztül és ebben én vagyok a legrosszabb – mondta ki a szavakat, amiket szintén nem értettem (mint minden mást sem).
-          Hogy hogy? Figyelj, nagyon sok mindent kell nekem elmagyarázni, de most te mesélj nekem.
-          Mit szeretnél, miről meséljek? – kérdezte és leült mellén az ágyra.
-          Arra lennék kíváncsi, hogy neked is voltak e, álmaid öhm….szoval…rólam – egy kicsit elvörösödtem, mert ilyet hogyan kérdezhetünk egy idegentől főleg fiútól.Ezt a gesztust csak meg mosolyogta majd megszólalt.
-          Igen. Elég furcsa volt. A szemeid…sárgák, voltak pedig hogy látom neked szép kékek.
Hm. Sárga.
-          Sárga volt a szemem az álmodban? – furcsa
-          Igen, és ahogy tudom te is álmodtál velem – mondta szemtelen mosollyal az arcán.
-          Csak az én álmaimban vörös szemekkel vagy jelen – mondtam neki.
-          Nem csoda biztos éheztem rád – mosolygott vadul, amit nem tudtam mire vélni.
-          Ezt hogy érted?
-          Azt mondtam neked, hogy majdnem az vagyok, mint te csak én vámpír vagyok – huh mi?
-          Vámpír? – kérdeztem lélegzet visszafojtva.

                                                          Elektra




                                                          Harry

-          Igen és te az, vagy ha még nem is érzed, kezdesz átalakulni – meg mukkani sem tudtam.
-        Mielőtt meg kérdezed, hogy hogyan lehet a nagyszüleidtől örökölted, mert a vámpír dinasztia egyik utolsó tagjaként kellett rád hagyniuk, hogy ne haljon ki a ti családotoknak igazi vére.
Csak néztem magam elé és nem jutott el az agyamig, amit a mellettem ülő fiú mond.
Hirtelen felállt, és húzott magával.
-          De az egész történetet még mindig nem tudod…
                          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése