Translate

2014. április 16., szerda

1. fejezet

-          Boldog szülinapot – öleltem meg Chris-t. A bulinak nem sokára vége van, de az emberek nagy része még csak most jön be a házba. Nem baj meg mondtam Carol-nak hogy nem maradok egész este, mert a szüleimnek nem is szóltam, hogy eljöttem, de igazából el sem értem őket telefonon, de nem baj.
-          Carol! Carol figyelj, azt hiszem, én haza megyek. Nem baj? – kérdeztem miközben próbáltam túl kiabálni egy rock számot. Mindenkitől elköszöntem és már ki is léptem az ajtón. A szél jól esően csapta meg arcom..legalábbis, jól esett ez után a tömeg után a mi a házban gyűlt össze. Mivel nem ittam semmit, amiben alkohol volt így vezethettem a kocsim. Bepattantam és már hazafelé is vettem az utat.
Otthon:

Mikor kiszálltam a kocsiból rossz érzés fogott el mintha valami rossz lenne készülődőben. Hát nem sokat tévedtem, mert amikor beléptem a házba a szüleim mellett ott ült a nappaliban egy nő és egy férfi, akik kb. anyáékkal lehettek egy idősek.-    
      -  Szia, El! Mi még nem találkoztunk én Gina vagyok – mondta a nő majd meg lökte a férfi oldalát gondolom a bemutatkozás miatt.
-          Én Marcel vagyok – mondta egy kicsit flegmán, de nem zavart. Nagyon nem szoktam magamra venni semmit csak olyat, ami tényleg sértő vagy bántó
-          Kislányom tudom, hogy egy kicsit le vagyunk maradva ezzel, de ők a keresztszüleid Gina pedig az én nővérem – mondta anyu.
-          Keresztszüleim? Vannak keresztszüleim? Meg vagyok keresztelve? – nem is tudtam, J na, mindegy.
-          Igen és azért jöttünk meg látogatni, mert szeretnénk, ha velünk jönnél pár órára, mert szeretnénk neked valamit mondani, ami csak rád tartozik – mondta Gina
-           Nem értem 17 évig azt sem tudom, hogy vannak, keresztszüleim, aztán egyszer csak felbukkannak és csak úgy „beszélgetnének” velem. Háát…nem tudom, lehet, hogy valami fontos dologról van szó          Rendben, ha már 17 évetekbe telt egyáltalán szóba hozni vagy nektek eljönni, akkor legalább most beszéljük meg a dolgokat – mondtam egy kicsit idegesen. Mondjuk, nem voltam mérges csak szeretem túljátszani magam. Nem könnyű felidegesíteni, de aki meg teszi, az ember legyen a talpán. Egy ilyen kis apróság hogy keresztszüleim vannak? Pff mi az nekem  J. Pozitív ember vagyok.
Valahol egy erdő közepén:
Jó mi? A szüleim,(a keresztesek J ) elkocsikáztak velem valami régi kihalt erdőhöz ahol a fák még éppen meg álltak a földben és ahol a fű még éppen nőtt.
-          Hol vagyunk? – kérdeztem miközben egyre beljebb sétáltunk az erdő rengetegébe.
-          Az egyenlőre, legyen meglepetés – mondta Marcel. Hát jó. Gyalogoltunk még 5 percig mire meg érkeztünk egy tűzrakáshoz, ami csak ontotta magából a forróságot. Jól esett, mert szörnyen hideg volt ahhoz, hogy egy helyben álljunk egy erdő közepén.Hirtelen egy alakot láttam el suhanni a tűz előtt mire oda hajol a fülemhez Gina.
-          Láttad? – kérdezi, tőlem mire én csak bólogatok. Hirtelen meg áll a tűz fölött közvetlen           egy idegen....                                                              
                                                                                     
                        A szeme…vörös volt. Mint a vér. Az hogy lehet? Furcsa érzés futott át testemen mintha ismerném ezt a fiút:
………Futok,egyre csak futok, mert valami maga felé vonz. Egy sötét köd borít be minden felől, ami egy nevet suttog a fülembe: Harry. Nem ismerős a név. Egyetlen ismerősöm sincs akit Harry-nek hívnak. Hirtelen egy vörös szempárt látok meg a ködben mire felsikítok…..
Álmomban már láttam ezeket a horror filmbe illő szemeket, amiknek tulajdonosa: Harry. Nem értem ezt az egészet.
Már megint az a különös vonzás, amit nem én irányítok, egyre Ő felé húz. Elkezdek a tűz felé sétálni majd minden elhomályosul… 

1 megjegyzés: