Rémesen hasogat a fejem.
-
Harry minden rendben.
-
Nem nincs minden rendben. Nagyon fáj a fejem. –
összegörnyedtem a földön és fejemet fogva kiabáltam. Teljesen kikeltem
magamból. Én sem értettem, hogy miért és hirtelen elájultam.
Elekrta szemszöge:
Újra
a francia ágyas szobában ébredtem fel, de olyan furcsán éreztem magam. Mintha a
fejem egyre tisztulna ki fele.Felkeltem az ágyról és ki mentem a szobából. Lefelé vettem az irányt s mikor le értem nem találtam senkit a házban.Kinyitottam
a ház ajtaját és azonnal meg csapott egy energia hullám és mintha irányítana
engem elkezdett húzni befelé az erdő felé.Egyenesen, de egy kicsit meg inogva vettem a lépéseket, míg el nem értem egy öreg fához.Nagyon
magas törzséhez dús lombkorona társul melynek színei a zöld és sárga árnyalatait
váltották úgy mintha ősz lenne pedig még nagyon a nyárba voltunk hajolva.
Nagyon
szép volt. Kezeim törzsének egyik repedéséhez vezettem és mintha éreztem volna
az érzéseit, gondolatait ennek a gyönyörű élőlénynek.
Nagyon
meg nyugtató volt.
-
„ Elektra vissza kell menned a házhoz” –hallottam
meg újdonsült barátom suttogását fejemben.
-
Rendben elmegyek, de visszajövök – mondta majd
elindultam ugyanazon ösvényen,mint amin eljöttem ide.Mikor
vissza értem a házhoz még mindig gondolataim áradatában úsztam és azon
gondolkodtam: Hogy beszélhettem egy fával? Kinyitottam
a hatalmas, kaput ami most ajtóként szolgált és beléptem a házban.
-
Szikra gyere, kérlek ide – hallottam meg anyukám
hangját abból a sötét szobából, amibe tegnap vitt be Harry….Mi történt tegnap?
És hol van Harry?
-
Gina mi történt tegnap – így köszöntöttem őt. De
nem volt egyedül. Ott volt még egy hölgy.
-
Mindent elmagyarázok, de előtte hagy mutassam be
neked Annabellát ő Harry anyukája – mondta anyukám. Egy kedves mosolyú fekete
hajú nő állt előttem.
-
Örülök, hogy megismerhetem Annabella – mondtam kedvesen.
-
Nyugodtan hívj Anne-nek. Én is örülök a
találkozásnak. – mondta és megölelt.
-
Kislányom az a helyzet hogy nem tudom, hogy mit
mondott el neked Harry
-
Annyit hogy ő egy vámpír..és hogy én is az
vagyok –mondta és nyeltem egyet. Nem tudom elképzelni magam vámpírnak.
-
Drágám te nem vámpír vagy…valami, teljesen más –
mondta Anne egy kicsit elgondolkodva.
-
De hát akkor mi vagyok? – nem értem. Valaki meg
mondaná végre az igazságot?!
-
Te olyan lény, vagy aki a vámpíroknak erejével
bír, de te magad nem vagy az. A halhatatlanságot, a gyorsaságot és a kitűnően jó
érzékszerveket örökölted, de nem iszol vért.De ez
csak az egyik öröklődési ágadnak az örökletes ereje. A másik…nagyon veszélyes.
-
Szóval én kitűnök a ti világotokból? –kérdeztem.
-
Nem az, hogy ki tűnsz, hanem eltérsz inkább, de
ez nem baj, mert te egy különleges lány vagy. – mondta anyukám. Nagyon furcsán nézhettem, mert nagyon furcsa nézést
is kaptam vissza Anne-től és anyukmámtól is.
-
A másik ágról, vagyis az én családomtól egy
kicsit más erőket kaptál. Kapcsolatba tudsz jönni a természettel komunikálni
tudsz a növényekkel, állatokkal. – szóval azért tudtam azzal a fával
beszélgetni.
-
És annál a fánál ahol jártál nem régen
különleges szerepe van. Mivel félig az a tiéd..szó szerint – mondta Anne.
-
Micsoda? – kérdeztem. Meglepetések áradata borít
be a mai nappal.
-
Elmondod neki? – kérdezte Anne anyukámat.
-
Mit kell elmondanod.
-
Azt hogy neked van egy testvéred..egy
ikertestvéred –mondta anyukám. Miiiiiii? Wtf?
-
Hogy-hogy és mi és mikor és…ezt, el akartad
mondani vagy elsumákoltad volna? – leptem el Ginát is kérdéseimmel.
-
Persze hogy el akartam, mondani csak még annyi
mindent tudnod kell és nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele – mondta sajnálkozó
hangon. Megértem őt, de ez akkor is…durva.
-
Megértelek és sajnálom, hogy így viselkedtem –
mondtam neki mire elmosolyodott.
-
Én nem haragszom rád, mert a helyedben én is
ki lennék, borulva – mondta.
-
Na és hol van az én ikertestvérem? – kérdeztem
és leültem egy székre.
-
Azt üzente, hogy párnap múlva ide ér. – mondta anya.
-
És hogy hívják? – szégyen ilyet kérdezni, de ha
egész életemben még nem is hallottam róla….
-
Heléna – mondta Anne. Furcsán méregetett és nem
hagyott nyugodni így rá kérdeztem.
-
Valami baj van? – kérdeztem meg Anne-t.
-
Nem csak…azon gondolkodtam, hogy álmodtál e már
a fiamról? – na, ez…meg lepett.
-
- Öhm….Khm…Hát
igen – mondtam és arcom már egy paradicsom is meg irigyelte volna.
-
Jó csak azért kérdezem, mert ő is álmodott veled
– mondta mosolyogva.
-
De ez mit jelent? – kérdeztem és a két anya
egymásra nézett.
-
Azt jelenti, hogy a jóslatok be fognak
következni – mondta anyukám. Mondják már ki kerek perec, hogy mi van, ne köntörfalazzanak.
-
Vagyis…..
-
Ezt egy kicsit nehéz elmondani…de értsd úgy,
hogy a ti jövőtök meg van pecsételve. Az égiek tudták, hogy eljön ez a nap, és
hogy minden bekövetkezik.
-
Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a sorsunk
meg van pecsételve? – kérdeztem és úgy figyeltem őket, mint borjú az új kaput. Most
már tényleg mindent tudni akarok.
-
Arra hogy….inkább, nézd meg ezt. Ebben minden
benne van, amit tudnod kell – mondta és oda adott egy vagy 100 éves könyvet,
amit vastag réteg por borított be.
-
Ez…milyen, könyv? – kérdeztem és lefújtam róla a
port, aminek következménye az lett, hogy elkezdtem köhögni.
-
Ez a könyv az életednek a történetét írja el
igazából ez a könyv az életed – mondta Anne.
-
Szóval ebben minden benne van, amit tudnom kell?
– kérdeztem mire bólintottak. Végre. Végre mindent meg tudhatok. Eszembe jutott
valami.
-
Hol van Harry? – kérdeztem.
-
Tegnap óta eszméletlenül fekszik az egyik
szobában és nem tudjuk, hogy mi a baja.-mondta Anne aggódással az arcán. De hát mi történt?
-
Úristen! De mi történt? – kérdeztem mire kiment
a szobából Harry anyukája.
-
Tegnap meghalt Harry húga Katherine – mondta szinte
suttogva anya mire nagyra nyitottam szemeim és levegőt is elfelejtettem venni.
-
De hogyan? – kérdeztem.
-
Az este majdnem meg haltál. Egy nagyon erős
varázslat fogott közre téged, ami ellen nem tudtál védekezni. Harry húga éppen
akkor érkezett meg és csak úgy tudott neked segíteni a feláldozza magát. –
mondta anya.
-
De miért akart nekem annyira segíteni hisz nem
is ismert engem.
-
Azért mert a jóslatnak be kellett teljesülnie. Neked
élned kell. Nekünk meg kell, hogy védjünk, mert ez a feladatunk.De most
szeretném, hogyha elolvasnád ezt,mert csak ebből tudsz meg mindent magadról és
a jövődről.- mondta anyukám és ő is kiment a szobából maga
után behúzva az ajtót.
Egy vagy a hatalmasok közül tehát tiszteld és becsüld, amit kaptál
-
Olvastam a könyv első oldalának tetején.
A te feladatod és ikredé hogy védjétek, óvjátok
s megvédjétek e földet, amit nektek kezetekbe adott az ég. Hatalmas erőtökkel
kordában tartani a gonoszt nem kis munka, de hogy túléljétek, a harcot
segítségetekre fogna jönni.
-
Olvastam a szép cirádás betűkkel írt szöveget.Mikor
elolvastam egy oldalt csak azt tudtam, meg amit már egyébként is tudtam.
2.fejezet
A szerelem
Jupyjuuuuuuu fantasutikus
VálaszTörlésMikor jon a kovi ?