Translate

2014. április 21., hétfő

5. fejezet

Rémesen hasogat a fejem.
-          Harry minden rendben.
-          Nem nincs minden rendben. Nagyon fáj a fejem. – összegörnyedtem a földön és fejemet fogva kiabáltam. Teljesen kikeltem magamból. Én sem értettem, hogy miért és hirtelen elájultam.
Elekrta szemszöge:

Újra a francia ágyas szobában ébredtem fel, de olyan furcsán éreztem magam. Mintha a fejem egyre tisztulna ki fele.Felkeltem az ágyról és ki mentem a szobából. Lefelé vettem az irányt s mikor le értem nem találtam senkit a házban.Kinyitottam a ház ajtaját és azonnal meg csapott egy energia hullám és mintha irányítana engem elkezdett húzni befelé az erdő felé.Egyenesen, de egy kicsit meg inogva vettem a lépéseket, míg el nem értem egy öreg fához.Nagyon magas törzséhez dús lombkorona társul melynek színei a zöld és sárga árnyalatait váltották úgy mintha ősz lenne pedig még nagyon a nyárba voltunk hajolva.
Nagyon szép volt. Kezeim törzsének egyik repedéséhez vezettem és mintha éreztem volna az érzéseit, gondolatait ennek a gyönyörű élőlénynek.
Nagyon meg nyugtató volt.
-          „ Elektra vissza kell menned a házhoz” –hallottam meg újdonsült barátom suttogását fejemben.
-          Rendben elmegyek, de visszajövök – mondta majd elindultam ugyanazon ösvényen,mint amin eljöttem ide.Mikor vissza értem a házhoz még mindig gondolataim áradatában úsztam és azon gondolkodtam: Hogy beszélhettem egy fával? Kinyitottam a hatalmas, kaput ami most ajtóként szolgált és beléptem a házban.
-          Szikra gyere, kérlek ide – hallottam meg anyukám hangját abból a sötét szobából, amibe tegnap vitt be Harry….Mi történt tegnap? És hol van Harry?
-          Gina mi történt tegnap – így köszöntöttem őt. De nem volt egyedül. Ott volt még egy hölgy.
-          Mindent elmagyarázok, de előtte hagy mutassam be neked Annabellát ő Harry anyukája – mondta anyukám. Egy kedves mosolyú fekete hajú nő állt előttem.
-          Örülök, hogy megismerhetem Annabella – mondtam kedvesen.
-          Nyugodtan hívj Anne-nek. Én is örülök a találkozásnak. – mondta és megölelt.
-          Kislányom az a helyzet hogy nem tudom, hogy mit mondott el neked Harry
-          Annyit hogy ő egy vámpír..és hogy én is az vagyok –mondta és nyeltem egyet. Nem tudom elképzelni magam vámpírnak.
-          Drágám te nem vámpír vagy…valami, teljesen más – mondta Anne egy kicsit elgondolkodva.
-          De hát akkor mi vagyok? – nem értem. Valaki meg mondaná végre az igazságot?!
-          Te olyan lény, vagy aki a vámpíroknak erejével bír, de te magad nem vagy az. A halhatatlanságot, a gyorsaságot és a kitűnően jó érzékszerveket örökölted, de nem iszol vért.De ez csak az egyik öröklődési ágadnak az örökletes ereje. A másik…nagyon veszélyes.
-          Szóval én kitűnök a ti világotokból? –kérdeztem.
-          Nem az, hogy ki tűnsz, hanem eltérsz inkább, de ez nem baj, mert te egy különleges lány vagy. – mondta anyukám.  Nagyon furcsán nézhettem, mert nagyon furcsa nézést is kaptam vissza Anne-től és anyukmámtól is.
-          A másik ágról, vagyis az én családomtól egy kicsit más erőket kaptál. Kapcsolatba tudsz jönni a természettel komunikálni tudsz a növényekkel, állatokkal. – szóval azért tudtam azzal a fával beszélgetni.
-          És annál a fánál ahol jártál nem régen különleges szerepe van. Mivel félig az a tiéd..szó szerint – mondta Anne.
-          Micsoda? – kérdeztem. Meglepetések áradata borít be a mai nappal.
-          Elmondod neki? – kérdezte Anne anyukámat.
-          Mit kell elmondanod.
-          Azt hogy neked van egy testvéred..egy ikertestvéred –mondta anyukám. Miiiiiii? Wtf?
-          Hogy-hogy és mi és mikor és…ezt, el akartad mondani vagy elsumákoltad volna? – leptem el Ginát is kérdéseimmel.
-          Persze hogy el akartam, mondani csak még annyi mindent tudnod kell és nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele – mondta sajnálkozó hangon. Megértem őt, de ez akkor is…durva.
-          Megértelek és sajnálom, hogy így viselkedtem – mondtam neki mire elmosolyodott.
-          Én nem haragszom rád, mert a helyedben én is ki lennék, borulva – mondta.
-          Na és hol van az én ikertestvérem? – kérdeztem és leültem egy székre.
-          Azt üzente, hogy párnap múlva ide ér. – mondta anya.
-          És hogy hívják? – szégyen ilyet kérdezni, de ha egész életemben még nem is hallottam róla….
-          Heléna – mondta Anne. Furcsán méregetett és nem hagyott nyugodni így rá kérdeztem.
-          Valami baj van? – kérdeztem meg Anne-t.
-          Nem csak…azon gondolkodtam, hogy álmodtál e már a fiamról? – na, ez…meg lepett.
-          -   Öhm….Khm…Hát igen – mondtam és arcom már egy paradicsom is meg irigyelte volna.
-          Jó csak azért kérdezem, mert ő is álmodott veled – mondta mosolyogva.
-          De ez mit jelent? – kérdeztem és a két anya egymásra nézett.
-          Azt jelenti, hogy a jóslatok be fognak következni – mondta anyukám. Mondják már ki kerek perec, hogy mi van, ne köntörfalazzanak.
-          Vagyis…..
-          Ezt egy kicsit nehéz elmondani…de értsd úgy, hogy a ti jövőtök meg van pecsételve. Az égiek tudták, hogy eljön ez a nap, és hogy minden bekövetkezik.
-          Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a sorsunk meg van pecsételve? – kérdeztem és úgy figyeltem őket, mint borjú az új kaput. Most már tényleg mindent tudni akarok.
-          Arra hogy….inkább, nézd meg ezt. Ebben minden benne van, amit tudnod kell – mondta és oda adott egy vagy 100 éves könyvet, amit vastag réteg por borított be.
-          Ez…milyen, könyv? – kérdeztem és lefújtam róla a port, aminek következménye az lett, hogy elkezdtem köhögni.
-          Ez a könyv az életednek a történetét írja el igazából ez a könyv az életed – mondta Anne.
-          Szóval ebben minden benne van, amit tudnom kell? – kérdeztem mire bólintottak. Végre. Végre mindent meg tudhatok. Eszembe jutott valami.
-          Hol van Harry? – kérdeztem.
-          Tegnap óta eszméletlenül fekszik az egyik szobában és nem tudjuk, hogy mi a baja.-mondta Anne aggódással az arcán. De hát mi történt?
-          Úristen! De mi történt? – kérdeztem mire kiment a szobából Harry anyukája.
-          Tegnap meghalt Harry húga Katherine – mondta szinte suttogva anya mire nagyra nyitottam szemeim és levegőt is elfelejtettem venni.
-          De hogyan? – kérdeztem.
-          Az este majdnem meg haltál. Egy nagyon erős varázslat fogott közre téged, ami ellen nem tudtál védekezni. Harry húga éppen akkor érkezett meg és csak úgy tudott neked segíteni a feláldozza magát. – mondta anya.
-          De miért akart nekem annyira segíteni hisz nem is ismert engem.
-          Azért mert a jóslatnak be kellett teljesülnie. Neked élned kell. Nekünk meg kell, hogy védjünk, mert ez a feladatunk.De most szeretném, hogyha elolvasnád ezt,mert csak ebből tudsz meg mindent magadról és a jövődről.- mondta anyukám és ő is kiment a szobából maga után behúzva az ajtót.

                      Egy vagy a hatalmasok közül tehát tiszteld és becsüld, amit kaptál

-          Olvastam a könyv első oldalának tetején. 

 A te feladatod és ikredé hogy védjétek, óvjátok s megvédjétek e földet, amit nektek kezetekbe adott az ég. Hatalmas erőtökkel kordában tartani a gonoszt nem kis munka, de hogy túléljétek, a harcot segítségetekre fogna jönni.  

-          Olvastam a szép cirádás betűkkel írt szöveget.Mikor elolvastam egy oldalt csak azt tudtam, meg amit már egyébként is tudtam.

                                                                        2.fejezet
                                                   A szerelem

1 megjegyzés: