Harry
szemszöge:
Fogalmam
sincs mi ütött belém. Csak azt vetten észre, hogy Szikra előttem fekszik a
földön és sír. Úristen mit tettem?
- Szikra mi történt? Miért sírsz? –
kérdeztem és lehajoltam hozzá, de nem válaszolt. Csak piros arcát és könnyektől
telt szeme szinte annyira elszomorított. Rossz érzés volt.
- Azért sírok, mert…..
Elektra szemszöge:
- - Azért sírok, mert…… - most mit
mondjak? Megbántottál a nézéseddel? Ez már milyen béna.
- - Miért? – kérdezte és mélyen a szemembe
nézet már zöld szemeivel és letörölte könnyeimet puha ujjaival.
- - Bántottál…. – mondtam csendben és
felálltam és ő is utánozta mozdulatomat. Arcáról fájdalom tükröződött le. Nem
tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez a dologhoz. Akármennyire bántott, ami
történt…bár, azt sem tudom, hogy mi történtem tudok, rá haragudni nem tudom,
hogy miért. . Oh, várjunk, csak tudom! Azért mert össze van kötve a sorsunk, és
mert egymásnak lettünk teremtve blablabla. Furcsa dolog ez az egész, de
szeretem a kalandokat így próbálok mindent értelmezni....Hirtelen derekam köré,
fogta kezeit és közel húzott magához.
- - Harry mit csinálsz? – kérdeztem tőle,
de igazából nem zavart….basszus miért nem zavar? Hiszen, most bántott meg…a
nézésével…de ez akkor sem normális.
- - Hidd, el én magam sem tudom. Az
érzéseimet…nem ..tudom..irányítani – és minden szóval egyre közelebb volt ajka
ajkamhoz. Egyszer csak benyitott….
A nagy könyv 6 §
A kiválasztott párnak várniuk
kell a testi érintkezéssel, amíg a teljes holdfogyatkozás és csillaghullás nem
veszi, kezdetét különben felborul az egyensúly a természet és a varázsvilágok
között…..
Idéztem fel magamban a könyv 6. paragrafusát. Nagyon vágyom
Szikrára, de még nem szabad. Még nem. Érdeklődő tekintettel nézet
rám majd ő is meg hallotta egyforma hangú magas sarkúak egyenletes kopogását.
-
Harry…..- mondta volna
kérdését, de abban a pillanatban lépett be…..Elektra? Jaj, nem is ő az
ikertestvére. Hogy felejthettem el. Nem mondott semmit csak minek
tézett majd sejtelmes vigyorral az arcán ki ment. Egy az egyben Elektra csak
El-nek, a nyakában lóg a medálom. Egy formák, de még is mások. Szikra és Heléna
kisugárzása is más. Sosem tudnám őket összetéveszteni.
-
Ez mi volt? – kérdeztem és leültem az ágyra.
Elektra
szemszöge:
Harry
majdnem….megcsókolt!!!Jesszusom, el sem hiszem…de miért érzem azt hogy most én
vagyok a világ legboldogabb embere hogy lebegek a felhők felett mikor még alig
ismerem őt. Jaj kit álltatok már ez rég nem érdekel csak az, hogy…most már nyíltan
kimondhatom, hogy szeretem ŐT J teljes szívemből. Talán csak az
„átkunk” miatt. Itt kövüljek meg, ha ez nem a világ legjobb átka.
-
Ez mi volt? – kérdezte és leült az ágyra. A nővéremre célzott vagy a
csókra?
-
Mire érted? - kérdeztem és szeme
ragyogásától nem tudtam szabadulni.
-
A tesódra. – mondta mosolyogva. Jaj nekem…..
-
Én sem tudom. Lehet, hogy ellenőrzött minket? – kérdeztem furán mire
mind ketten elnevettük magunkat.
-
Harry – mondtam majd közeledtem az ágyhoz majd nemes egyszerűséggel
letettem a sóhajomat a puha párnák közé.
-
Tudom, hogy mit szeretnél mondani és azért csináltam, mert még nem
szabad – azt mondta, hogy MÉG? oh.
-
Vagyis nem azért mert
nem akartad….. – mondta neki mire elmosolyodott és két keze közé fogta arcomat.
-
Ilyen eszedbe se
jusson. Nem tudod, hogy mióta várok rád. És most itt vagy te jelented nekem a
mindent. – még a lélegzetem is elállt. Most
csak még jobban szeretem őt. NAGYON. Lehunytam szemeimet és élveztem, hogy csak
ketten vagyunk, hogy ő fogja közre arcomat, hogy érzem, bőre melegét egyszerűen
Szeretem.
-
Nem akarom, hogy ennek a pillanatnak vége legyen – mondtam és közelebb
húzódtam Harry-hez.
-
Hidd el nekem is ez minden vágyam – mondta és arcon csókolt.
-
De miért nem? – kérdeztem. Most miért nem csókolt meg?
-
Azért mert ez egy szabály, amit egy ideig be kell tartanunk.
-
Olyan tiltott gyümölcs feeling – mondtam, de csak kicsúszott a számon,
de Harry-t jól meg nevetettem vele.
-
Igen valami olyasmi. Legalább is nekem biztosan az – mondta mosolyogva.
-
Vegyem kihívásnak? – kérdeztem merészen mire kaján mosoly ült ki
szájára.
-
Hm, szerintem ez már kihívás – mondta és megint közeledni kezdett felé.
Ezt direkt csinálja. Tuti.
Mielőtt Túl közel jött volna kezemet szájára tapasztottam.
-
Igen már tudom és elfogadom a kihívást – mondtam majd felálltam az
ágyról és kifelé vettem az irányt....


