Translate

2014. május 11., vasárnap

10. fejezet

Az a bódító illat nem más volt, mint maga Szikra. Az ajtó nyitva volt neki csak az lett volna a dolga, hogy belép rajta. Egy vadító csipkés köntös volt rajta alatta pedig fekete fehérnemű. 

-          Bocsi hogy zavarlak de öhm.. nem, alhatnák itt…Tudod, nagyon félek a vihartól – mondta és nagyot 
 ugrott mikor egy mennydörgés rázta meg a házat.

-          Gyere – mondtam és beengedtem majd bezártam az ajtót. Előttem ugrált el egészen az ágyig. Mi alatt ezt a tevékenységet végezte nekem volt időm végig mérni formás lábat és combját majd feljebb haladva a csipke alól kilátszódó fenekét…most, mi az?Nézelődni lehet nem? Leült szép lassan szinte kínzó lassúsággal. Azt hiszem most szakadt el a cérna. Éppen kiszerette, volna magát szabadítani köntöse fogságából, de mielőtt meg tette volna gyorsaságommal hirtelen termettem felette és két kezét maga fölé emeltem és mélyen szemébe néztem.

-          Megőrjítesz, tudsz róla – kérdeztem tőle, de ő csak sejtelmesen mosolygott.
Már egy hajszál választotta el testünket egy mástól mikor szólásra nyitotta száját.


-          Harry Harry, Harry, de hát ezt még nem szabad. Pont te mondtad és már meg is szeged, ejnye – mondta arcomba mire felcsillant szemem. Szórakozik velem. De nekem is véges a türelmem.

-          Hm, ebben a pillanatban különösen nem kedvelem ezt a köntöst – mondtam majd egyre közelebb hajoltam ajkaihoz addig, amíg megéreztem leheletét számon. Citromfű hmmm….fincsi.Esze ágában sem volt kiszabadulni fogságából, de nekem sem az járt a fejemben hogy elengedem. Teljesen elvakít, megrészegít, elvarázsol engem és nem tudok semmit sem tenni ellene.
Elektra szemszöge:
Vettem egy mély levegőt és két kezemet Harry mellkasára tettem. Gyengéden eltoltam magamtól.
-          Azt mondtad, hogy vehetem kihívásnak – mondtam Harry pedig úgy nézett rám, hogy szinte kirázott a hideg.
-          Ez esetben én is jobban oda fogok figyelni – mondta és mosollyal az arcán bement a fürdőjébe én meg továbbra is feküdtem az ágyon addig, amíg el nem nyomott az álom. Csak arra keltem fel mikor mozgolódást éreztem az oldalamról. Meg fordultam és Harry csillogó szemeivel találkoztam össze amik engem néztek szüntelenül.
-          Miért nem aludsz? – kérdeztem tőle álmosan suttogva, amivel mosolyt csaltam arcára.
-          Nekem nem szükséges az alvás, de ahogy látom sikerült téged felkeltenem – mondta még mindig mosolyogva.
-          Beszélgetünk? – kérdeztem és egész testemmel felé fordultam.
-          Miről beszélgessünk? – kérdezte és egyik kezét felvezette oldalamhoz és magához húzott. Őőőő…rendben.
-          Például mesélhetnél az…..örökségedről – mondtam és még MINDIG  azzal az idegesítően édes és tökéletes mosolyával igézett engem.
-          Vámpír trónörökös vagyok – mondta rekedtes mély hangján, amitől végleg kiakadtam. Varázslatosan hat rám egyszerűen a jelenléte.
-          Lényegre törően és röviden tömören mi? – mosolyogtam
-          Igen valahogy úgy – nevetett és adott egy puszit az arcomra mire lángolni kezdett az arcom.
Harry szemszöge:
Jaj nekem most mit csináljak? Valószínűleg semmit…Olyan, lehetetlenül vagyok a felhők fölött, hogy azt el sem tudom hinni. Egy gyönyörű angyal fekszik mellettem, aki az ENYÉM !!! Nem is tudom mivel érdemeltem ki. Lassan átöleltem, úgyhogy ne keljen fel.
Így a karjaim közt tudni őt a legjobb. Csak nézem őt és nézem, és nem tudok betelni vele. Reggel 5 óra. Nem akarom itt hagyni, de muszáj el mennem,, de hagyok neki egy levelet. Felkeltem és felvettem egy fehér felsőt hozzá egy fekete szűkített nadrágot és egy fekete converset. Kiléptem az ajtómon és Helénát pillantottam meg lefelé menet a lépcsőn. Ő is észrevett és kedvesen rám mosolygott.
-          Jó reggelt Harry – mondta és hihetetlenül gyorsan lement a lépcsőn akár csak egy…vámpír??!4
-          Te hogy..? És mikor…? – csak hebegtem és habogtam. Hogy lehet Heléna vámpír? Csak mosolygott és intett egyet kezével hogy kövesem ki a bejárati ajtón. Mikor kiléptünk még sötét volt és egy kicsit hideg, de nem fáztam, ami persze természetes nálam.
-          Elmeséled? – kérdeztem és elkezdtünk az erdő rengetegében sétálni.
-          Tudod pár éve össze jöttem egy vámpírral és azt hittem, hogy ez egy örökké tartó szerelem lesz de sajnos..tévedtem – lehajtotta fejét majd fel nézett rám és fojtatta.
-          Kiderült, hogy csak egy áldozat volta számára semmi több. – sóhajtott egyet majd a távolba meredve nézte a tájat.
-          Nagyon sajnálom, hogyha rossz emlékeket téptem fel nem volt szándékos.
-          Semmi baj már túlléptem rajta. Van valakim már két éve, akivel nagyon szeretjük egymást csak az a baj, hogy, …ő nem nemes, úgyhogy nem is lenne hivatalos az, hogy együtt vagyunk, de ez nem érdekel csak az, hogy szeretem. - mondta, és összefonta maga előtt karjait.
-          Igen a szerelem csodás dolog – mondtam mosolyogva. Mind ketten tettük, amit tennünk kellett,…tehát vadásztunk..
Elektra szemszöge:
Elképesztő eleven álmom volt. Még most is bele remegek. Terhes voltam és annyira igazinak tűnt. Mikor felkeltem Harry nem volt mellettem csak egy levél csücsült párnáján.


 Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de el kellett, mennem, vadászni. Nem volt szívem felkelteni téged és még korán is volt.<3
                                                                                      Hx
Nem is haragudtam, de mindegy J át mentem a szobámba és magamra vettem egy összeállítást.

2 megjegyzés:

  1. ááá nagyon várom már a kövi részt!! nagyon jó imádom *-*

    VálaszTörlés
  2. Koszonoom igyekszem :-) holnap jön a kövi rész :-)

    VálaszTörlés