Az a bódító illat nem más volt, mint maga Szikra. Az ajtó
nyitva volt neki csak az lett volna a dolga, hogy belép rajta. Egy vadító csipkés
köntös volt rajta alatta pedig fekete fehérnemű.
-
Bocsi hogy zavarlak de öhm.. nem, alhatnák itt…Tudod,
nagyon félek a vihartól – mondta és nagyot
ugrott mikor egy mennydörgés rázta
meg a házat.
-
Gyere – mondtam és beengedtem majd bezártam az
ajtót. Előttem ugrált el egészen az ágyig. Mi alatt ezt a tevékenységet végezte
nekem volt időm végig mérni formás lábat és combját majd feljebb haladva a
csipke alól kilátszódó fenekét…most, mi az?Nézelődni lehet nem? Leült szép
lassan szinte kínzó lassúsággal. Azt hiszem most szakadt el a cérna. Éppen
kiszerette, volna magát szabadítani köntöse fogságából, de mielőtt meg tette
volna gyorsaságommal hirtelen termettem felette és két kezét maga fölé emeltem
és mélyen szemébe néztem.
-
Megőrjítesz, tudsz róla – kérdeztem tőle, de ő
csak sejtelmesen mosolygott.
Már egy hajszál választotta el testünket egy mástól mikor szólásra
nyitotta száját.
-
Harry Harry, Harry, de hát ezt még nem szabad. Pont
te mondtad és már meg is szeged, ejnye – mondta arcomba mire felcsillant
szemem. Szórakozik velem. De nekem is véges a türelmem.
-
Hm, ebben a pillanatban különösen nem kedvelem
ezt a köntöst – mondtam majd egyre közelebb hajoltam ajkaihoz addig, amíg
megéreztem leheletét számon. Citromfű hmmm….fincsi.Esze
ágában sem volt kiszabadulni fogságából, de nekem sem az járt a fejemben hogy
elengedem. Teljesen elvakít, megrészegít, elvarázsol engem és nem tudok semmit
sem tenni ellene.
Elektra szemszöge:
Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de el kellett, mennem,
vadászni. Nem volt szívem felkelteni téged és még korán is volt.<3
Elektra szemszöge:
Vettem egy mély levegőt és két kezemet Harry mellkasára
tettem. Gyengéden eltoltam magamtól.
-
Azt mondtad, hogy vehetem kihívásnak – mondtam Harry
pedig úgy nézett rám, hogy szinte kirázott a hideg.
-
Ez esetben én is jobban oda fogok figyelni –
mondta és mosollyal az arcán bement a fürdőjébe én meg továbbra is feküdtem az ágyon
addig, amíg el nem nyomott az álom. Csak arra keltem fel mikor mozgolódást
éreztem az oldalamról. Meg fordultam és Harry csillogó szemeivel találkoztam
össze amik engem néztek szüntelenül.
-
Miért nem aludsz? – kérdeztem tőle álmosan
suttogva, amivel mosolyt csaltam arcára.
-
Nekem nem szükséges az alvás, de ahogy látom
sikerült téged felkeltenem – mondta még mindig mosolyogva.
-
Beszélgetünk? – kérdeztem és egész testemmel
felé fordultam.
-
Miről beszélgessünk? – kérdezte és egyik kezét
felvezette oldalamhoz és magához húzott. Őőőő…rendben.
-
Például mesélhetnél az…..örökségedről – mondtam és
még MINDIG azzal az idegesítően édes és
tökéletes mosolyával igézett engem.
-
Vámpír trónörökös vagyok – mondta rekedtes mély
hangján, amitől végleg kiakadtam. Varázslatosan hat rám egyszerűen a jelenléte.
-
Lényegre törően és röviden tömören mi? –
mosolyogtam
-
Igen valahogy úgy – nevetett és adott egy puszit
az arcomra mire lángolni kezdett az arcom.
Harry szemszöge:
Jaj nekem most mit csináljak? Valószínűleg semmit…Olyan, lehetetlenül
vagyok a felhők fölött, hogy azt el sem tudom hinni. Egy gyönyörű angyal
fekszik mellettem, aki az ENYÉM !!! Nem is tudom mivel érdemeltem ki. Lassan
átöleltem, úgyhogy ne keljen fel.
Így a karjaim közt tudni őt a legjobb. Csak nézem őt és nézem, és nem
tudok betelni vele. Reggel 5 óra. Nem akarom itt hagyni, de muszáj el mennem,,
de hagyok neki egy levelet. Felkeltem és felvettem egy fehér felsőt hozzá egy
fekete szűkített nadrágot és egy fekete converset. Kiléptem az ajtómon és
Helénát pillantottam meg lefelé menet a lépcsőn. Ő is észrevett és kedvesen rám
mosolygott.
-
Jó reggelt Harry – mondta és hihetetlenül
gyorsan lement a lépcsőn akár csak egy…vámpír??!4
-
Te hogy..? És mikor…? – csak hebegtem és
habogtam. Hogy lehet Heléna vámpír? Csak mosolygott és intett egyet kezével
hogy kövesem ki a bejárati ajtón. Mikor kiléptünk még sötét volt és egy kicsit
hideg, de nem fáztam, ami persze természetes nálam.
-
Elmeséled? – kérdeztem és elkezdtünk az erdő
rengetegében sétálni.
-
Tudod pár éve össze jöttem egy vámpírral és azt
hittem, hogy ez egy örökké tartó szerelem lesz de sajnos..tévedtem – lehajtotta
fejét majd fel nézett rám és fojtatta.
-
Kiderült, hogy csak egy áldozat volta számára
semmi több. – sóhajtott egyet majd a távolba meredve nézte a tájat.
-
Nagyon sajnálom, hogyha rossz emlékeket téptem
fel nem volt szándékos.
-
Semmi baj már túlléptem rajta. Van valakim már
két éve, akivel nagyon szeretjük egymást csak az a baj, hogy, …ő nem nemes,
úgyhogy nem is lenne hivatalos az, hogy együtt vagyunk, de ez nem érdekel csak
az, hogy szeretem. - mondta, és összefonta maga előtt karjait.
-
Igen a szerelem csodás dolog – mondtam mosolyogva.
Mind ketten tettük, amit tennünk kellett,…tehát vadásztunk..
Elektra szemszöge:
Elképesztő eleven álmom volt. Még most is bele remegek. Terhes voltam és
annyira igazinak tűnt. Mikor felkeltem Harry nem volt mellettem csak egy levél
csücsült párnáján.
Hx
Nem is haragudtam, de mindegy J
át mentem a szobámba és magamra vettem egy összeállítást.
ááá nagyon várom már a kövi részt!! nagyon jó imádom *-*
VálaszTörlésKoszonoom igyekszem :-) holnap jön a kövi rész :-)
VálaszTörlés