Translate

2014. július 24., csütörtök

14. fejezet No pictures...again :) sorry



-          Ugye nem zavarok? – kérdezte egy rekedtes hang, amihez egy alak is társult....
                                                                   *-*
Rá mosolyogtam, mert elég vicces volt, hogy két kézzel ugyanazt a virágot szagolgatja.
-          Min mosolyogsz? – kérdezte majd közelebb jött és leült velem szemben gyönyörű fám alá.
-          Semmin – mondtam, de arcomról lesem tudtam vakarni a mosolyt.

-          Tetszik mikor ilyen boldog vagy – mondta és édesen mosolygott. Ezt a tökéletes pillanatot az is még kontrázta, hogy naplemente volt, amiben Harry szemei gyönyörűen csillogtak…akárcsak, egy álom. El sem hiszem, hogy nem álmodok….
-          Merre jártál? – kérdeztem és próbáltam közben csak szemébe nézni és nem az arcának minden egyes részét megfigyelni.
-          Hát most meg mondhatnám vagy…azt is mondhatnám, hogy meglepetés, de ez a szó olyan elcsépelt, úgyhogy egyenlőre, legyen annyi elég, hogy hamarosan megtudod…. – mondta és már nem tudom jobban leírni, hogy mennyire szépen mosolygott…át kell élni ezt a pillanatot…
-          Hát jó…figyelj, tudom, hogy erről még nem beszéltünk de…most hogy nem  sokára itt az az éjjel…..
-          Nyugalom minden meg van, előre szervezve neked nem kell emiatt aggódnod - mondta, és homlokon puszilt.Nem mondtam semmit csak megöleltem ő pedig fél kézzel átkarolt.
Ezt a tökéletes pillanatot zavarta meg a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a fülemhez emeltem a készüléket.
-          Halló tessék – szóltam bele.
-          Szia, Szikra Carol vagyok. Mi történt veled? Hova tűntél? Nagyon aggódtunk érted. Próbáltam a szüleidet elérni, de nem vették fel és téged is többször hívtalak, de azt írta ki, hogy nem vagy elérhető. Hiányzol! – mondta én meg egyről a kettőre szívrohamot és sírógörcsöt kaptam. Hogy felejtheti el az ember a legjobb barátját? Hát így!
-          Figyelj Carol nincs, semmi baj ne aggódj, és nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak, de Chris születés napja óta történ egy és más. – mondtam miközben Harry figyelemmel kísérte beszélgetésünket.
-          De hol vagy? És mi történt veled? – kérdezte kétségbe esetten én pedig segítségkérésként rá néztem Harry-re, de már is elfordultam, mert eszembe jutott.
-          Rá érsz, most mert találkozhatnánk az utcátokban lévő Starbucks-ban – mondtam és boldog voltam, hogy megint hallhatom barátnőm hangját.
-         Rendben van, csak mielőtt oda érsz, 5 perccel előtte csörgess, meg hogy oda menjek – mondta.
-          Rendben, de nem egyedül megyek – mondtam
-          Ó csak nem egy fiú? – kérdezte és incselkedőssé vált a hangja pont, mint régen.
-          Ne aggódj annak is eljön az ideje, de most még csak egy nagyon fontos személyt szeretnék bemutatni neked – mondtam és elkezdtem magam mellett tépkedni a füvet.
-          Rendben van, de most megyek, akkor találkozunk, szia
-          Szia – és letettem.
-          Oké akkor biztos, hogy nem engem szeretnél bemutatni – mondta Harry. Mikor rá néztem olyan cuki kutyus pofit vágott. Hogy meg kellett mosolyognom.
-          Nagyon édes, vagy de elsőre szeretném neki bemutatni az igazi anyámat és csak utána a….
-          …..a vőlegényedet? – kérdezte, de ezt kimondva olyan furcsán hangzott. Nem is tudom…nem rosszul csak érdekesen.
-          …Hát igen egyszerre csak egy valamivel szeretném sokkolni – mondtam és mosolyogtam.
Hirtelen felpattant Harry meg ragadta mind a két karom és felhúzott majd meg fogta a kezem és elkezdtünk a ház felé sétálni.

1 órával később:

Már ott ültünk a kávézóban mikor megjött Carol is. Rögtön kiszúrt engem és már jött is az asztalunkhoz.
-          Szia – mondta és szó szerint a nyakamba borult. Én is megöleltem és beszívtam kellemes illatát, melyet oly rég nem éreztem.
-          Carol szeretném bemutatni neked Gina-t – mondtam majd rá nézett a nőre és kezet fogott vele.
-          Carol…Gina az én…szóval…az édesanyám az igazi – mondtam neki mire olyan fejet vágott mintha valaki hason vágta volna és annak a következménye az lett volna, hogy ki guvadnak a szemei.
-          Mi-micsoda? É-és hogyan? Mikor? – hebegett habogott össze vissza.
-          Arról, akiről azt hittük, hogy az anyám az igazából csak az anyám testvére és Gina az igazi anyám – mondtam és loptam egy pillantást Gina arcáról.
-          De nem is bánom, hogy meg tudtam…most Ginával élek pontosabban…jaj, ezt egy kicsit nehéz el, magyarázni de…nem aludhatnék nálad ma este? És ha szeretnéd, holnap eljöhetsz, hozzánk persze akkor, hogyha ráérsz – mondtam mosolyogva.
-          A legnagyobb öröm lenne..és szívesen át mennék hozzátok holnap, de csak ha nem lennék teher – mondta Ginának címezve, aki csak megmosolyogta.
-          Gyere nyugodtan és El te is itt aludhatsz, ha szeretnél, de akkor szólok, a többieknek meg akkor elmondom, most, hogy holnap lesz egy Bál tartva nálunk és arra is nagy örömmel várunk Carol – mondta Gina. Na, egy bál? Erről én sem tudtam.
-          Nagyon szívesen és köszönöm a meghívást – mondta Carol és látszott az arcán hogy majd ki csattan az örömtől, de én is boldog voltam, de kíváncsi is a bál miatt.
-          Milyen bál? Nekem nem is szóltatok – mondtam és szomorú fejet vágtam, de persze csak vicceltem.
-          Ó nem szolt Har – nem tudta befejezni, mert ha szemmel ölni lehetne, akkor Gina már nem élne. Én szeretnél elmondani Carolnak!
-          Khm..nem mondta – mondtam a szemkontaktus még mindig tartva.
-          Az elég furcsa mert hát….izé…inkább nézd meg – mondta és ki húzott egy fehér borítékot a táskájából. Most nem akartam kinyitni, úgyhogy beraktam az én táskámba.
-          Nem nézed meg? – kérdezte Carol.
-          Nem nem majd nálatok. – mosolyogtam rá.

Carolnál:

Most bontom ki a levelet, amit Carol adott. Itt ül mellettem Carol és csendben várakozik.
-          Azért nyugodtabb vagyok, hogy te sem tudod, hogy mizu. – mondta és mosolygott.
-          Egyébként meg ki az a Har…? – mosolygott.
-          Nem sokára meg tudod – mondtam titokzatosan és szétnyitottam a fehér lapot mire gyönyörű kézírással voltak rá írva a következők:

-         ~Tisztelt meghívott~
-         Szeretettel várjuk önt és párját a holdtölte és csillaghullásos éjjelt váró bálon
-         Ma esti ünnepeltjeink:
-         ~Harold Edward Hyrwenny király
-         &
-         Elektra Medison Ronzon Grófleány
-         ~Reméljük, hogy megjelenésével ragyogóbbá teszi majd az estet~
-          
-         Szeretettel:
-         ~A Hyrwenny & Ronzon család ~

Az a lényeg hogy én mindent értettem, de Carol értetlen arcát le kellett volna fotózni.
-          Szerintem túl sok minden történt veled, amíg távol voltál – mondta és mosolygott.
-          Igen elég sok, ami azt illeti.
-          És te akkor egy gróflány vagy? Vagy mi? – mondta nevetve, de mikor látta, hogy nem nevetek abba hagyta.
-          Figyelj mivel nem abban a családban nőttem fel, mint amiben kellett volna ezért sok mindenről lemaradtam.
-          De arról is, hogy egy Gróf volt vagy még mindig az az apád? Vagy ez hogy működik, azt sem tudom.
-          Nyugi én sem tudom – mondtam és nevettünk.
-          És akkor te vagy a nagy Elektra Medison Ronzon?  kérdezte miközben olvasta a lapot.
-          Igen de nem vagyok nagy – mondtam.
-          És és és és az a bizonyos Har..? – mosolygott – ő pedig egy….KIRÁLY??? Komoly? – kérdezte, hogy az álla a padlót súrolta.
-          Háát igazából még nem az – mondtam elgondolkodva – még csak herceg - mondtam mire Carol sikított egyet.
-          Szóhoz sem jutok..de de de hogyan ismerted meg? Vagy kényszerből vagytok, együtt mert hallottam, hogy régen kényszerítették az embereket ho -
-          Neem nem kényszerítenek én csak…szeretem. – mondtam egy kicsit elvörösödve. Még sosem mondtam ki hangosan ezt az egy szót.
-          Akkor már nem lehet rossz srác – mondta mosolyogva és hátra dőlt a kanapén.
-          Carol próbálom neked lassan adagolni az információkat jó? – mondtam neki mire újra előre hajolt.
-          De hát már elmondtál mindent..nem? – kérdezte én meg elhúztam a számat.
-          Harry velünk lakik együtt – mondtam mire Carol először hülye, fejet vágott, mert nem esett le neki hogy a Harold az Harry aztán már rá jött és furán nézett, hogy a „barátom” miért lakik velünk.
-          A családja is velünk lakik – mondtam tovább, amire nagyra nyitotta a szemét.
-          Sőt igazából mi lakunk náluk, de inkább közös.
-          Ja és van egy iker tesóm, aki szintén velünk lakik – mondtam tovább mire úgy a tudatalattijában meditált, hogy azt hittem nyitott szemmel alszik.
 - Carol? Itt vagy velem? – kérdeztem és elkezdtem lóbálni a kezemet a szeme előtt....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése