- Ugye nem zavarok? – kérdezte egy rekedtes hang, amihez egy alak is társult....
*-*
Rá mosolyogtam, mert elég vicces volt, hogy két kézzel
ugyanazt a virágot szagolgatja.
-
Min mosolyogsz? – kérdezte majd közelebb jött és
leült velem szemben gyönyörű fám alá.
-
Semmin – mondtam, de arcomról lesem tudtam
vakarni a mosolyt.
-
Tetszik mikor ilyen boldog vagy – mondta és
édesen mosolygott. Ezt a tökéletes pillanatot az is még kontrázta, hogy naplemente
volt, amiben Harry szemei gyönyörűen csillogtak…akárcsak, egy álom. El sem
hiszem, hogy nem álmodok….
-
Merre jártál? – kérdeztem és próbáltam közben csak
szemébe nézni és nem az arcának minden egyes részét megfigyelni.
-
Hát most meg mondhatnám vagy…azt is mondhatnám,
hogy meglepetés, de ez a szó olyan elcsépelt, úgyhogy egyenlőre, legyen annyi
elég, hogy hamarosan megtudod…. – mondta és már nem tudom jobban leírni, hogy
mennyire szépen mosolygott…át kell élni ezt a pillanatot…
-
Hát jó…figyelj, tudom, hogy erről még nem
beszéltünk de…most hogy nem sokára itt az
az éjjel…..
-
Nyugalom minden meg van, előre szervezve neked
nem kell emiatt aggódnod - mondta, és homlokon puszilt. Nem
mondtam semmit csak megöleltem ő pedig fél kézzel átkarolt.
Ezt a
tökéletes pillanatot zavarta meg a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a fülemhez emeltem a
készüléket.
-
Halló tessék – szóltam bele.
-
Szia, Szikra Carol vagyok. Mi történt veled?
Hova tűntél? Nagyon aggódtunk érted. Próbáltam a szüleidet elérni, de nem
vették fel és téged is többször hívtalak, de azt írta ki, hogy nem vagy elérhető.
Hiányzol! – mondta én meg egyről a kettőre szívrohamot és sírógörcsöt kaptam. Hogy
felejtheti el az ember a legjobb barátját? Hát így!
-
Figyelj Carol nincs, semmi baj ne aggódj, és
nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak, de Chris születés napja óta történ egy és
más. – mondtam miközben Harry figyelemmel kísérte beszélgetésünket.
-
De hol vagy? És mi történt veled? – kérdezte kétségbe
esetten én pedig segítségkérésként rá néztem Harry-re, de már is elfordultam,
mert eszembe jutott.
-
Rá érsz, most mert találkozhatnánk az utcátokban
lévő Starbucks-ban – mondtam és boldog voltam, hogy megint hallhatom barátnőm
hangját.
- Rendben van, csak mielőtt oda érsz, 5 perccel
előtte csörgess, meg hogy oda menjek – mondta.
-
Rendben, de nem egyedül megyek – mondtam
-
Ó csak nem egy fiú? – kérdezte és incselkedőssé
vált a hangja pont, mint régen.
-
Ne aggódj annak is eljön az ideje, de most még
csak egy nagyon fontos személyt szeretnék bemutatni neked – mondtam és elkezdtem
magam mellett tépkedni a füvet.
-
Rendben van, de most megyek, akkor találkozunk,
szia
-
Szia – és letettem.
-
Oké akkor biztos, hogy nem engem szeretnél
bemutatni – mondta Harry. Mikor rá néztem olyan cuki kutyus pofit vágott. Hogy
meg kellett mosolyognom.
-
Nagyon édes, vagy de elsőre szeretném neki
bemutatni az igazi anyámat és csak utána a….
-
…..a vőlegényedet? – kérdezte, de ezt kimondva
olyan furcsán hangzott. Nem is tudom…nem rosszul csak érdekesen.
-
…Hát igen egyszerre csak egy valamivel szeretném
sokkolni – mondtam és mosolyogtam.
Hirtelen
felpattant Harry meg ragadta mind a két karom és felhúzott majd meg fogta a
kezem és elkezdtünk a ház felé sétálni.
1 órával később:
Már ott ültünk a kávézóban mikor megjött Carol is. Rögtön kiszúrt engem
és már jött is az asztalunkhoz.
-
Szia – mondta és szó szerint a nyakamba borult.
Én is megöleltem és beszívtam kellemes illatát, melyet oly rég nem éreztem.
-
Carol szeretném bemutatni neked Gina-t – mondtam
majd rá nézett a nőre és kezet fogott vele.
-
Carol…Gina az én…szóval…az édesanyám az igazi –
mondtam neki mire olyan fejet vágott mintha valaki hason vágta volna és annak a
következménye az lett volna, hogy ki guvadnak a szemei.
-
Mi-micsoda? É-és hogyan? Mikor? – hebegett habogott
össze vissza.
-
Arról, akiről azt hittük, hogy az anyám az
igazából csak az anyám testvére és Gina az igazi anyám – mondtam és loptam egy
pillantást Gina arcáról.
-
De nem is bánom, hogy meg tudtam…most Ginával
élek pontosabban…jaj, ezt egy kicsit nehéz el, magyarázni de…nem aludhatnék
nálad ma este? És ha szeretnéd, holnap eljöhetsz, hozzánk persze akkor, hogyha
ráérsz – mondtam mosolyogva.
-
A legnagyobb öröm lenne..és szívesen át mennék
hozzátok holnap, de csak ha nem lennék teher – mondta Ginának címezve, aki csak
megmosolyogta.
-
Gyere nyugodtan és El te is itt aludhatsz, ha
szeretnél, de akkor szólok, a többieknek meg akkor elmondom, most, hogy holnap
lesz egy Bál tartva nálunk és arra is nagy örömmel várunk Carol – mondta Gina. Na,
egy bál? Erről én sem tudtam.
-
Nagyon szívesen és köszönöm a meghívást – mondta
Carol és látszott az arcán hogy majd ki csattan az örömtől, de én is boldog
voltam, de kíváncsi is a bál miatt.
-
Milyen bál? Nekem nem is szóltatok – mondtam és
szomorú fejet vágtam, de persze csak vicceltem.
-
Ó nem szolt Har – nem tudta befejezni, mert ha
szemmel ölni lehetne, akkor Gina már nem élne. Én szeretnél elmondani Carolnak!
-
Khm..nem mondta – mondtam a szemkontaktus még mindig
tartva.
-
Az elég furcsa mert hát….izé…inkább nézd meg –
mondta és ki húzott egy fehér borítékot a táskájából. Most nem akartam
kinyitni, úgyhogy beraktam az én táskámba.
-
Nem nézed meg? – kérdezte Carol.
-
Nem nem majd nálatok. – mosolyogtam rá.
Carolnál:
Most bontom ki a levelet, amit Carol adott. Itt ül mellettem Carol és
csendben várakozik.
-
Azért nyugodtabb vagyok, hogy te sem tudod, hogy
mizu. – mondta és mosolygott.
-
Egyébként meg ki az a Har…? – mosolygott.
-
Nem sokára meg tudod – mondtam titokzatosan és
szétnyitottam a fehér lapot mire gyönyörű kézírással voltak rá írva a következők:
-
~Tisztelt
meghívott~
-
Szeretettel
várjuk önt és párját a holdtölte és csillaghullásos éjjelt váró bálon
-
Ma esti
ünnepeltjeink:
-
~Harold
Edward Hyrwenny király
-
&
-
Elektra
Medison Ronzon Grófleány
-
~Reméljük,
hogy megjelenésével ragyogóbbá teszi majd az estet~
-
-
Szeretettel:
-
~A Hyrwenny
& Ronzon család ~
Az a lényeg hogy én mindent
értettem, de Carol értetlen arcát le kellett volna fotózni.
-
Szerintem
túl sok minden történt veled, amíg távol voltál – mondta és mosolygott.
-
Igen
elég sok, ami azt illeti.
-
És
te akkor egy gróflány vagy? Vagy mi? – mondta nevetve, de mikor látta, hogy nem
nevetek abba hagyta.
-
Figyelj
mivel nem abban a családban nőttem fel, mint amiben kellett volna ezért sok
mindenről lemaradtam.
-
De
arról is, hogy egy Gróf volt vagy még mindig az az apád? Vagy ez hogy működik,
azt sem tudom.
-
Nyugi
én sem tudom – mondtam és nevettünk.
-
És
akkor te vagy a nagy Elektra Medison Ronzon?
kérdezte miközben olvasta a lapot.
-
Igen
de nem vagyok nagy – mondtam.
-
És
és és és az a bizonyos Har..? – mosolygott – ő pedig egy….KIRÁLY??? Komoly? –
kérdezte, hogy az álla a padlót súrolta.
-
Háát
igazából még nem az – mondtam elgondolkodva – még csak herceg - mondtam mire
Carol sikított egyet.
-
Szóhoz
sem jutok..de de de hogyan ismerted meg? Vagy kényszerből vagytok, együtt mert
hallottam, hogy régen kényszerítették az embereket ho -
-
Neem
nem kényszerítenek én csak…szeretem. – mondtam egy kicsit elvörösödve. Még
sosem mondtam ki hangosan ezt az egy szót.
-
Akkor
már nem lehet rossz srác – mondta mosolyogva és hátra dőlt a kanapén.
-
Carol
próbálom neked lassan adagolni az információkat jó? – mondtam neki mire újra
előre hajolt.
-
De
hát már elmondtál mindent..nem? – kérdezte én meg elhúztam a számat.
-
Harry
velünk lakik együtt – mondtam mire Carol először hülye, fejet vágott, mert nem
esett le neki hogy a Harold az Harry aztán már rá jött és furán nézett, hogy a „barátom”
miért lakik velünk.
-
A
családja is velünk lakik – mondtam tovább, amire nagyra nyitotta a szemét.
-
Sőt
igazából mi lakunk náluk, de inkább közös.
-
Ja
és van egy iker tesóm, aki szintén velünk lakik – mondtam tovább mire úgy a
tudatalattijában meditált, hogy azt hittem nyitott szemmel alszik.
- Carol? Itt vagy velem? – kérdeztem és elkezdtem
lóbálni a kezemet a szeme előtt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése