-
Mi történt?
- kérdeztem, de hirtelen hiányérzet tört rám és rögtön nyakláncomért nyúltam,
de az nem lógott a megszokott helyén. Rá néztem Harry-re olyan kétségbe esetten,
ahogy csak tudtam, de ő csak egy enyhe mosolyt küldött felém, amit nem
értettem.
-
Nyugalom a nyakláncod jó kezekben van, de most
te vagy a fontos mond jól vagy? – kérdezte.
-
Persze minden rendben de….ááu nagyon fáj a hasam
– mondtam miközben próbáltam felülni, de nem ment.
-
Hol fáj? – kérdezte és aggódóan nézett rám.
-
Az alhasam – mondtam és valahogy kezdett ki
tisztulni a fejem és hirtelen beugrott…..mielőtt elájultam mintha vertek volna
olyan érzésem volt. És most itt vagyok.
-
Harry nem tudom, hogy hogy mondjam..de, mielőtt
elájultam volna olyan érzésem volt mintha nagyon ütéseket kapnék..az arcomra és
a hasamba….. – nem hagyta, hogy befejezzem a
mondatot. Gyengéden a hasam hoz vezette nagy kezeit és gyengéden simogatni
kezdte. Egy kicsit csikizett de épp hogy kellemesen.
-
Sajnálom. Ez az én hibám volt. – mondta és
lehajolt majd egy puszit adott a hasamra. Én csak mosolyogni tudtam, mint egy
vadalma.
-
Miért lenne a te hibád? – kérdeztem.
Harry szemszöge:
Egy barom voltam, hogy elmentem Edmundhoz…ha, nem megyek oda, akkor El
sem sérül meg most meg…..azt várja, hogy magyarázatot adjak :Miért az én
hibám?.
-
Tudod….mint, mindennek és mindenkinek van egy
rossz és egy jó oldala. A mi világunknak is van egy párhuzamos része. Amit nem
hívnék rossznak, inkább ellenségesnek…főleg,
velem szemben….Az a nyaklánc, amit neked adtam kapcsolatban van velem és
veled is más néven összeköt minket. Amit te érzel, érzem én is, és amit én
érzek te is érzed. Összetűzésbe kerültem az ők vezetőivel, Edmunddal…és ezt
érezted…most biztos szeretnéd tudni, hogy hol a nyakláncod. – csak bólogatott és értelmetlenül
nézett. Gondolom nem értette ezt az egészet..elsőre, én sem értettem.
-
Édesanyámnál van, hogy megszabadítsa a láncot a
köteléktől. Nem akarom, hogy újra bajod essen..mert, nekem te vagy a
legfontosabb – mondtam mire El oda hajolt hozzám és egy hosszú puszit adott
arcomra…bár ne tette volna .Ilyenkor nagyon nehezen tudom magam türtőztetni.
-
Nem is kérdezel semmit? – kérdeztem tőle, mert
egy szót sem szolt csak rám mosolygott.
-
Minek? Elolvasom a könyvet és mindent meg tudok
nem?- mondta és meg fogta a kezem, hogy fel tudjon állni. Már épp lábra állt
volna mikor megingott és majdnem elesett, de felemeltem őt és két karjaimban
vittem fel őt a saját szobájába.
-
Harry nem kell…van lábam is – mosolygott rám
kezeim közül, de túl makacs vagyok, hogy letegyem és…túlságosan szeretem.
-
Engem nagyon nem érdekel, hogy van lábad –
mondtam neki egy mosollyal körítve és már az ajtója előtt is voltunk.
-
Na, most már tényleg le kell tenned, mert nem
tudunk bemenni – mondta mosolyogva, de én nem raktam le csak néztem őt ahogyan
ő is nézett engem
-
Én kinyitom kéz nélkül is – mondtam és erősen
koncentráltam az ajtóra. És már ki is nyílt.
-
Te egy ezermester vagy? – kérdezte El és
nevetett, ami engem is nevetésre ösztönzött.
-
Ne de azért egy ilyen apró dolgot még meg tudok
csinálni – mondtam és letettem az ágyára.
Elektra szemszöge:
-
Köszönöm – mondtam és mélyen a szemeibe néztem.
-
Nincs mit – mondta és leült mellém.
-
Egyébként, ha van ez a párhuzamos világ, akkor
mindenkinek van egy jó és egy rossz mása? – kérdeztem.
-
Igen..de, erről inkább most ne beszéljünk –
mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Nem akartam nagyon perverznek tűnni
ezért inkább úgy döntöttem nem kérdezem, meg hogy mikor lesz az a bizonyos este
így inkább majd meg kérdezem, Hell-t csak tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése