Blogverseny

Rulers Of The City Új ötlet!

Rulers Of The City

Beléptem a hatalmas terembe, amely gyönyörű kristály csillárokkal volt megvilágítva. A falakon csodálatos 

csavart faragott faminták húzódtak. Lenyűgözött, hogy ezeket a letisztult mégis egyedi mintákat ebben a modern korban még meg lehet találni. De nekem ezek pont, hogy azt a benyomást tették, hogy nem veszett még ki a világból a régies stílusok szépsége. Egy bálterem lépcsőjének a legtetején álltam mivel hogy hivatalos voltam a város téli báljára, de ez már csak így van, hogyha hamarosan a város vezetőinek az egyike leszel. Ilyenkor mindig kívülállónak érzem magamat, mert a korosztályomból én vagyok az egyetlen, aki már abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy a város egyik rangja közül választhat. Éppen egy pezsgős poharakkal egyensúlyozó pincér állt meg előttem és kedvesen mosolygott majd felém nyújtottam a tálcát.

-          Jó estét Miss Harmony ma este is káprázatosan fest – mondta mire egy mosollyal el is intéztem a kis bókját és elvettem egy pohár italt.

  Körbe néztem a termen megint vagy húszadszorra mikor megláttam a terem másik végében a szüleimet. Éppen egy körülbelül annyi idős párral beszélgettek, mint ők. Apám intett nekem mikor észrevett, úgyhogy megindultam a lépcsőn lefelé ügyelve hogy ne dobjak egy hátast a krémszínű vadonatúj magas sarkúmban.

-          Jó estét – köszöntem az ismeretlen párnak.

-          Anya. Apa – mondta tisztelettudóan miközben mindenkire bazsalyogva mosolyogtam.

-          Nagyon örülök ifjú hölgy – mondta a kedvesen a hölgy.

-          Örülök, hogy megismerhetem kisasszony – mondtam mosolyogva a párja.

-          Úgy szint – mosolyogtam én is, mert, hogy mi mást tennék?

-          Kicsim hadd mutassam be neked a Styles családot – mondta apa.

-          Anne Styles – mondta a nő majd felém nyújtotta kezét, hogy megrázzam.

-          Des Styles örülök – és meg ráztam a férfi kezét is.

-          Van egy fiúnk is csak ma nem tudott eljönni, mert nem érezte jól magát – mondta a hölgy és egy kicsit szomorkodva nézett.

-          Óh, akkor üzenem neki, hogy jobbulást – mondtam mosolyogva mire felragyogott az arca.

-          Át adom. Katherine hány éves is vagy? – kérdezte kedvesen majd bele ivott a szeszes itallal töltött poharába.

-          19, de egy hónap múlva betöltöm a húszat Mrs Styles.

-          Nyugodtan tegezz drágám. Egyébként a fiamnak holnapután lesz a születés napja és nagyon szívesen 

várnánk rá ő most lesz 20 – mondta mosolyogva.

 -          Nagyon kedves tőled Anne szívesen elfogadom a meghívást – mondtam majd én is bele kortyoltam a 

tüzes vízbe.

Ezek után még beszélgettem pár ismerőssel aztán úgy gondoltam, hogy ideje indulnom igaz holnap egész nap lustulhatok, de már eléggé fáradt voltam. A kapunál felakasztott kabátok közül kiválasztottam az enyémet, ami nem más, mint egy szőrme kabát volt. Magamra kaptam és megindultam, kifelé de ahogy ki értem össze is húztam magamon a kabátomat. Mikor már csak a kis fém kapun léptem volna ki meg láttam egy fehér dobozt, aminek a tetején egy boríték volt, amire az én nevem volt írva. Ott volt a kis kapu tövében így tökéletesen láttam mi van, rá írja és még csak sötét sem volt mivel lehetett 5 óra. Oda mentem és leguggoltam a doboz mellé. Kezdtem nyitni a levelet mikor megéreztem egy nagyon ismerős illatot, ami a dobozból jön. de a levélre koncentráltam.

  Katherine

-          Ami ebben a dobozban van éppen olyan különleges és csodálatos, mint te. remélem, tetszeni fog, amit majd látsz. Hamarosan látjuk egymást Beauty-m.

Hűha, ez vagy egy pszichopata vagy egy nagyon édes srác. De most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit rejthet a doboz számomra. Felnyitottam és nem hittem a szememnek. Orgona. Tél végén. De nem is akármilyen, mert nem a megszokott színben pompázott. Nem fehér lila vagy ciklámen. Kék. Kék orgonát kaptam. És milyen finom illata volt. Kiemeltem a csodámat a dobozból és mit látok? Egy csokor fehér rózsát, ami történetesen a kedvenc virágom. Nem is tudom, mit mondjak, csak boldog vagyok, hogy a mai napom ilyen szépen végződik. Visszatettem a virágaimat a dobozukba a levelet pedig a táskámba tettem. Nem sok séta és már ott álltam a fekete Porschémnál. Betettem hátra a dobozta a táskámat pedig az anyós ülésre. Beültem gázt adtam és hazafelé vettem az irányt.

15. fejezet A nagy este 1/2

Elektra szemszöge:

-          Carol! – próbáltam ébresztgetni barátnőmet. Nem kellett volna rögtön ennyi minden rá zúdítanom. Éppen nyitogatta a szemét mikor ajtó csapódást hallottam meg.

-          Carol itthon vagy? – hallottam meg Chris hangját. Rögtön meg is jelent feje az ajtónál és mikor meg látott miket egyszerre lett boldog és ideges is mivel nekem örült, hogy itt vagyok Carol viszont csak most ébredezett.

-          Elektra sziaa! Mi van Carol-lal? – kérdezte majd megölelt és lehajolt nővéréhez.

-          Csak egy kicsit elájult, de mindjárt jobban lesz – mondtam, mert már hallottam, hogy a pulzusa kezd vissza állni a normális tempóba.

-          Honnan tudod? – kérdezte tőlem Chris, de már nem tudtam válaszolni mivel Carol ki nyitotta szemeit és mintha nem tudta volna, hogy hol van.

-          Carol jól vagy? – kérdeztem és felültettem.

-          Persze minden rendben van, de te akkor,….- és kezdte volna, gondolom mondani az eseményeket, amikről beszéltünk, de bele vágtam a szavába, mert nem szerettem volna, ha Chris-t is beavatja elég, hogy neki elmondtam.

-          Igen én most még itt maradnék egy kicsit, ha nem zavarok, mert nem sokára mennem kell – mondta és megdicsértem magamat fejben. Carol, ha lehet mondani még jobban összezavarodott, mint eddig és ez nagyon jól kiült az arcára.

-          El ki jönnél velem egy kicsit az udvarra?

-          Persze megyek – mondtam Carolnak és mentem utána ki fele.

-          Mi történt az előbb?

-          Csak elájultál, de nem is csodálkozom, amikor én megtudtam ezeket én is majdnem elájultam. Na jó az a bizonyos party ami ma lesz arra szeretnélek meghívni és remélem hogy eljössz – mondtam és Carol boldognak tűnt hogy próbálom az új életembe bevinni őt.

-          Nagyon szívesen elmegyek – mondta és megöleltük egymást.

-          Most mennünk kell – mondtam.

-          Máris? DE én még azt sem tudom, hogy mit veszek fel. – mondta és elkezdett a szobája felé futni, de mikor felért akkor él már ott ültem az ágyán és egy nagy dobozt tartottam a kezemben.

-          De ezt hogyan…? – csodálkozott.

-          Ez a tied – mondtam és átadtam a dobozt. A ma esti ruhája volt benne és a hozzá tartozó cipője.

-          Úristen ez gyönyörű. Köszönöm – és megint megölelt.

-          De nem lesz ez túl..nagy? – kérdezte és ki vette az egész ruhát a dobozából.

-          Neem dehogy is látnád az én ruhámat – mosolyogtam.

A fa palotában Elektra szobájában:

-          Na de hogy legyen a hajam? – kérdezte Hell mivel mi lányok együtt készültünk.

-          Szerintem legyen hullámos – mondta Carol majd oda ment a tükör előtt ülő tesómhoz és elkezdte csinálni neki a haját.

-          És nekem milyen legyen a hajam, - kérdeztem mikor Hell kész lett.

-          El te komolyan nem tudod, hogy szokott a női díszvendégnek a haja lenni? – kérdezte tesóm majd oda jött és elkezdte csinálni a hajam.

 -  Júj ez gyönyörű - mondtam és megcsodáltam nővérem alkotását.

 - Ugye? - mondtam és mosolygott.

-          Na és hol van a ruhád? – kérdezte Carol, de Hell már hozta is be és Car csak úgy kapkodta a levegőt.

-          Ez ez elképesztő – mondta még mindig tátott szájjal. Én csak mosolyogtam és elővettem a hozzá illő cipőmet.

Hell :                                         

          Ruhája

       Cipője
         Haja

14. fejezet No pictures...again :) sorry

-          Ugye nem zavarok? – kérdezte egy rekedtes hang, amihez egy alak is társult....

                                                                   *-*

Rá mosolyogtam, mert elég vicces volt, hogy két kézzel ugyanazt a virágot szagolgatja.

-          Min mosolyogsz? – kérdezte majd közelebb jött és leült velem szemben gyönyörű fám alá.

-          Semmin – mondtam, de arcomról lesem tudtam vakarni a mosolyt.

-          Tetszik mikor ilyen boldog vagy – mondta és édesen mosolygott. Ezt a tökéletes pillanatot az is még kontrázta, hogy naplemente volt, amiben Harry szemei gyönyörűen csillogtak…akárcsak, egy álom. El sem hiszem, hogy nem álmodok….

-          Merre jártál? – kérdeztem és próbáltam közben csak szemébe nézni és nem az arcának minden egyes részét megfigyelni.

-          Hát most meg mondhatnám vagy…azt is mondhatnám, hogy meglepetés, de ez a szó olyan elcsépelt, úgyhogy egyenlőre, legyen annyi elég, hogy hamarosan megtudod…. – mondta és már nem tudom jobban leírni, hogy mennyire szépen mosolygott…át kell élni ezt a pillanatot…

-          Hát jó…figyelj, tudom, hogy erről még nem beszéltünk de…most hogy nem  sokára itt az az éjjel…..

-          Nyugalom minden meg van, előre szervezve neked nem kell emiatt aggódnod - mondta, és homlokon puszilt.Nem mondtam semmit csak megöleltem ő pedig fél kézzel átkarolt.

Ezt a tökéletes pillanatot zavarta meg a telefonom. Ki vettem a zsebemből és a fülemhez emeltem a készüléket.

-          Halló tessék – szóltam bele.

-          Szia, Szikra Carol vagyok. Mi történt veled? Hova tűntél? Nagyon aggódtunk érted. Próbáltam a szüleidet elérni, de nem vették fel és téged is többször hívtalak, de azt írta ki, hogy nem vagy elérhető. Hiányzol! – mondta én meg egyről a kettőre szívrohamot és sírógörcsöt kaptam. Hogy felejtheti el az ember a legjobb barátját? Hát így!

-          Figyelj Carol nincs, semmi baj ne aggódj, és nagyon sajnálom, hogy nem hívtalak, de Chris születés napja óta történ egy és más. – mondtam miközben Harry figyelemmel kísérte beszélgetésünket.

-          De hol vagy? És mi történt veled? – kérdezte kétségbe esetten én pedig segítségkérésként rá néztem Harry-re, de már is elfordultam, mert eszembe jutott.

-          Rá érsz, most mert találkozhatnánk az utcátokban lévő Starbucks-ban – mondtam és boldog voltam, hogy megint hallhatom barátnőm hangját.

-         Rendben van, csak mielőtt oda érsz, 5 perccel előtte csörgess, meg hogy oda menjek – mondta.

-          Rendben, de nem egyedül megyek – mondtam

-          Ó csak nem egy fiú? – kérdezte és incselkedőssé vált a hangja pont, mint régen.

-          Ne aggódj annak is eljön az ideje, de most még csak egy nagyon fontos személyt szeretnék bemutatni neked – mondtam és elkezdtem magam mellett tépkedni a füvet.

-          Rendben van, de most megyek, akkor találkozunk, szia

-          Szia – és letettem.

-          Oké akkor biztos, hogy nem engem szeretnél bemutatni – mondta Harry. Mikor rá néztem olyan cuki kutyus pofit vágott. Hogy meg kellett mosolyognom.

-          Nagyon édes, vagy de elsőre szeretném neki bemutatni az igazi anyámat és csak utána a….

-          …..a vőlegényedet? – kérdezte, de ezt kimondva olyan furcsán hangzott. Nem is tudom…nem rosszul csak érdekesen.

-          …Hát igen egyszerre csak egy valamivel szeretném sokkolni – mondtam és mosolyogtam.

Hirtelen felpattant Harry meg ragadta mind a két karom és felhúzott majd meg fogta a kezem és elkezdtünk a ház felé sétálni.

1 órával később:

Már ott ültünk a kávézóban mikor megjött Carol is. Rögtön kiszúrt engem és már jött is az asztalunkhoz.

-          Szia – mondta és szó szerint a nyakamba borult. Én is megöleltem és beszívtam kellemes illatát, melyet oly rég nem éreztem.

-          Carol szeretném bemutatni neked Gina-t – mondtam majd rá nézett a nőre és kezet fogott vele.

-          Carol…Gina az én…szóval…az édesanyám az igazi – mondtam neki mire olyan fejet vágott mintha valaki hason vágta volna és annak a következménye az lett volna, hogy ki guvadnak a szemei.

-          Mi-micsoda? É-és hogyan? Mikor? – hebegett habogott össze vissza.

-          Arról, akiről azt hittük, hogy az anyám az igazából csak az anyám testvére és Gina az igazi anyám – mondtam és loptam egy pillantást Gina arcáról.

-          De nem is bánom, hogy meg tudtam…most Ginával élek pontosabban…jaj, ezt egy kicsit nehéz el, magyarázni de…nem aludhatnék nálad ma este? És ha szeretnéd, holnap eljöhetsz, hozzánk persze akkor, hogyha ráérsz – mondtam mosolyogva.

-          A legnagyobb öröm lenne..és szívesen át mennék hozzátok holnap, de csak ha nem lennék teher – mondta Ginának címezve, aki csak megmosolyogta.

-          Gyere nyugodtan és El te is itt aludhatsz, ha szeretnél, de akkor szólok, a többieknek meg akkor elmondom, most, hogy holnap lesz egy Bál tartva nálunk és arra is nagy örömmel várunk Carol – mondta Gina. Na, egy bál? Erről én sem tudtam.

-          Nagyon szívesen és köszönöm a meghívást – mondta Carol és látszott az arcán hogy majd ki csattan az örömtől, de én is boldog voltam, de kíváncsi is a bál miatt.

-          Milyen bál? Nekem nem is szóltatok – mondtam és szomorú fejet vágtam, de persze csak vicceltem.

-          Ó nem szolt Har – nem tudta befejezni, mert ha szemmel ölni lehetne, akkor Gina már nem élne. Én szeretnél elmondani Carolnak!

-          Khm..nem mondta – mondtam a szemkontaktus még mindig tartva.

-          Az elég furcsa mert hát….izé…inkább nézd meg – mondta és ki húzott egy fehér borítékot a táskájából. Most nem akartam kinyitni, úgyhogy beraktam az én táskámba.

-          Nem nézed meg? – kérdezte Carol.

-          Nem nem majd nálatok. – mosolyogtam rá.

Carolnál:

Most bontom ki a levelet, amit Carol adott. Itt ül mellettem Carol és csendben várakozik.

-          Azért nyugodtabb vagyok, hogy te sem tudod, hogy mizu. – mondta és mosolygott.

-          Egyébként meg ki az a Har…? – mosolygott.

-          Nem sokára meg tudod – mondtam titokzatosan és szétnyitottam a fehér lapot mire gyönyörű kézírással voltak rá írva a következők:

-         ~Tisztelt meghívott~

-         Szeretettel várjuk önt és párját a holdtölte és csillaghullásos éjjelt váró bálon

-         Ma esti ünnepeltjeink:

-         ~Harold Edward Hyrwenny király

-         &

-         Elektra Medison Ronzon Grófleány

-         ~Reméljük, hogy megjelenésével ragyogóbbá teszi majd az estet~

-          

-         Szeretettel:

-         ~A Hyrwenny & Ronzon család ~

Az a lényeg hogy én mindent értettem, de Carol értetlen arcát le kellett volna fotózni.

-          Szerintem túl sok minden történt veled, amíg távol voltál – mondta és mosolygott.

-          Igen elég sok, ami azt illeti.

-          És te akkor egy gróflány vagy? Vagy mi? – mondta nevetve, de mikor látta, hogy nem nevetek abba hagyta.

-          Figyelj mivel nem abban a családban nőttem fel, mint amiben kellett volna ezért sok mindenről lemaradtam.

-          De arról is, hogy egy Gróf volt vagy még mindig az az apád? Vagy ez hogy működik, azt sem tudom.

-          Nyugi én sem tudom – mondtam és nevettünk.

-          És akkor te vagy a nagy Elektra Medison Ronzon?  kérdezte miközben olvasta a lapot.

-          Igen de nem vagyok nagy – mondtam.

-          És és és és az a bizonyos Har..? – mosolygott – ő pedig egy….KIRÁLY??? Komoly? – kérdezte, hogy az álla a padlót súrolta.

-          Háát igazából még nem az – mondtam elgondolkodva – még csak herceg - mondtam mire Carol sikított egyet.

-          Szóhoz sem jutok..de de de hogyan ismerted meg? Vagy kényszerből vagytok, együtt mert hallottam, hogy régen kényszerítették az embereket ho -

-          Neem nem kényszerítenek én csak…szeretem. – mondtam egy kicsit elvörösödve. Még sosem mondtam ki hangosan ezt az egy szót.

-          Akkor már nem lehet rossz srác – mondta mosolyogva és hátra dőlt a kanapén.

-          Carol próbálom neked lassan adagolni az információkat jó? – mondtam neki mire újra előre hajolt.

-          De hát már elmondtál mindent..nem? – kérdezte én meg elhúztam a számat.

-          Harry velünk lakik együtt – mondtam mire Carol először hülye, fejet vágott, mert nem esett le neki hogy a Harold az Harry aztán már rá jött és furán nézett, hogy a „barátom” miért lakik velünk.

-          A családja is velünk lakik – mondtam tovább, amire nagyra nyitotta a szemét.

-          Sőt igazából mi lakunk náluk, de inkább közös.

-          Ja és van egy iker tesóm, aki szintén velünk lakik – mondtam tovább mire úgy a tudatalattijában meditált, hogy azt hittem nyitott szemmel alszik.

 - Carol? Itt vagy velem? – kérdeztem és elkezdtem lóbálni a kezemet a szeme előtt....

13. fejezet

*-*

Nem tudom, hol vagyok…nem, hallok és látok semmit…elvesztem…

Egyszer csak előttem terem egy lány…nem, is lány inkább valamilyen lény, ami nagyon hasonlít egy lányhoz. Mert, hogy szőke hosszú haja van szép arca és felém mosolyog.

-          Hogy kerülsz ide Ronzon leány? – kérdezi. Az első alkalom hogy így szólítanak…vajon, ki lehet?

-          Nem tudom…de, te ki vagy? – kérdeztem mire arcán meglepődöttség látszott.

-          Nem ismersz meg? – kérdezte

-          Nem sajnálom…kéne? - nem szeretem, mikor nem tudom, kivel állok szemben.

-          Én az erdő egy lakója vagyok, aki mély tisztelettel hódol be személyed előtt, ha meg engeded… - és meghajolt előttem.

-          Jaj, kérlek ne…. – mondtam neki mikor felegyenesedett.

-          Ezért tisztellek, mert ilyen jó szívű vagy mindenkivel – mondta és elsétált…….

                                                                 *-*

Lassan kinyitottam szemeimet, de rögtön vissza is csuktam, mert a nap majdnem kiégette a retinámat. Furcsa álmom volt így visszagondolva. Újra elkezdtem nyitogatni a szemem...mostmár fel voltam készülve .Felültem és megnéztem telefonomon az időt. Fél 10. Úgy gondoltam, hogy a mai napot Hell-el a könyvemmel a fánknál fogom tölteni. Felöltöztem össze fogtam, a hajamat és elindultam Hell szobája felé. Kopogtam kettőt mikor hallottam bentről egy „gyere be”-t.

-          Szia, El mi szél hozott?  - kérdezte mosolyogva.

-          Csak szeretném meg kérdezni, hogy van e kedved ma ki menni a fánkhoz és beszélgetni? – kérdeztem és leültem az ágyára ő pedig pakolta a ruháit.

-          Persze. Mikor szeretnél indulni? – kérdezte

-          Reggelizzünk és utána indulhatunk is úgy jó? – kérdeztem

-          Őőő….oké, indulhatunk reggeli után – mondtam és mosolygott én pedig indultam is ki a szobájából. Mentem le a lépcsőn és olyan furcsa érzésem volt…mintha, figyelnénk…körbe néztem a biztonság kedvéért, de nem volt senki rajtam kívül, akit látnom kéne így tovább mentem.

Harry szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém. Miért, nem mentem oda Szikrához? Szerintem megérezte, hogy figyelem így körbe is nézett aztán ment tovább a lépcsőn én pedig megbabonázva néztem, ahogy veszi a lépcsőfokokat egyesével és elfordul a konyhába. Azt hiszem, visszamegyek a szobámba és gondolkodom…legfőképp magamról, mert azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.Lefeküdtem az ágyba és kezembe vettem a telefonomat.

-          Háló tessék? – szólt bele egy nő.

-          Jó napot kívánok Harry Styles vagyok és szeretném azokat a gyűrűket átvenni még ma, amikről beszéltünk. Megoldható lenne? – ez az álnevem, hogyha a kinti világgal beszélek.

-          Persze hogy megoldható 5 óra megfelel önnek Mr.Styles? – kérdezte a nő.

-          Megfelel köszönöm. Viszont hallásra – mondta és letettem.

Úgy is eljött volna az ideje ennek is.

Elektra szemszöge:

Most végeztünk a reggelivel, úgyhogy már indultunk is ki a fánkhoz Hell-el.

-          És miről szeretnél beszélni? – kérdezte és ezzel együtt hangja kiszakított az erdő lágy dallamainak susogásából.

-          Igazából kérdezni is szeretnék – mondtam és közben szám szélét rágtam, mert egy kicsit szégyelltem ezt megkérdezni, de ha az ember a testvérének nem képes valamit bevallani, akkor mégis kinek?

-          Azt gondoltam – mosolygott és a kezében lévő kék virágot szaglászta.

                -    Szóval…mikor lesz a jövendölésünk napja? – kérdeztem és közben próbáltam nem rá nézni.

-          Miért kérded?  - hallottam hangjából hogy mosolyog és ez engem i mosolygásra kényszerített.

-          Csak úgy...tudod, hogy felkészülhessek rá… - mondtam, de szavamba vágott.

-          Nem inkább Harry miatt? – kérdezte és most már rá néztem.

-          Nem nem ..nem miatta csak….na, jó.De. De miatta.

-          Gondoltam…de ez nem baj nem tudom, miért vágsz ilyen fejet – mondta és még mindig

mosolygott.

-          Nincs, baj csak nem tudom, hogy viszonyuljak mindehhez. Nekem ez túl gyorsan jött. Képzeld mit álmodtam. Egy tündérről, aki az erdőben él és azt mondta, hogy Ronzon leány….és érted, hogy mit szeretnék mondani – mondtam el testvéremnek mindezt egy szuszra. És úgy nézett rám, mint egy bolondra szokás.

-          Értem. Persze hogy értem. De próbálj ezzel együtt élni. És a megszólítás az….azért, volt, mert gondolom a jövődről álmodtál és ott már hivatalosan te vagy az uralkodó…az az, hogy mi vagyunk. Minden erdei lénynek, az állatoknak és növényeknek mi leszünk az uralkodója.

1 óra múlva:

Elbeszélgettünk Hell-el, de neki el kellett mennie valami találkozóra én meg itt maradtam fánk tövében a naplemente narancssárgás fényében úszkálva mikor hirtelen zajt hallottam.

-          Ugye nem zavarok? – kérdezte egy rekedtes hang, amihez egy alak is társult....

12. fejezet

-          Mi történt?  - kérdeztem, de hirtelen hiányérzet tört rám és rögtön nyakláncomért nyúltam, de az nem lógott a megszokott helyén. Rá néztem Harry-re olyan kétségbe esetten, ahogy csak tudtam, de ő csak egy enyhe mosolyt küldött felém, amit nem értettem.

-          Nyugalom a nyakláncod jó kezekben van, de most te vagy a fontos mond jól vagy? – kérdezte.

-          Persze minden rendben de….ááu nagyon fáj a hasam – mondtam miközben próbáltam felülni, de nem ment.

-          Hol fáj? – kérdezte és aggódóan nézett rám.

-          Az alhasam – mondtam és valahogy kezdett ki tisztulni a fejem és hirtelen beugrott…..mielőtt elájultam mintha vertek volna olyan érzésem volt. És most itt vagyok.

-          Harry nem tudom, hogy hogy mondjam..de, mielőtt elájultam volna olyan érzésem volt mintha nagyon ütéseket kapnék..az arcomra és a hasamba….. – nem hagyta, hogy befejezzem a  mondatot. Gyengéden a hasam hoz vezette nagy kezeit és gyengéden simogatni kezdte. Egy kicsit csikizett de épp hogy kellemesen.

-          Sajnálom. Ez az én hibám volt. – mondta és lehajolt majd egy puszit adott a hasamra. Én csak mosolyogni tudtam, mint egy vadalma.

-          Miért lenne a te hibád? – kérdeztem.

Harry szemszöge:

Egy barom voltam, hogy elmentem Edmundhoz…ha, nem megyek oda, akkor El sem sérül meg most meg…..azt várja, hogy magyarázatot adjak :Miért az én hibám?.

-          Tudod….mint, mindennek és mindenkinek van egy rossz és egy jó oldala. A mi világunknak is van egy párhuzamos része. Amit nem hívnék rossznak, inkább ellenségesnek…főleg,  velem szemben….Az a nyaklánc, amit neked adtam kapcsolatban van velem és veled is más néven összeköt minket. Amit te érzel, érzem én is, és amit én érzek te is érzed. Összetűzésbe kerültem az ők vezetőivel, Edmunddal…és ezt érezted…most biztos szeretnéd tudni, hogy hol a  nyakláncod. – csak bólogatott és értelmetlenül nézett. Gondolom nem értette ezt az egészet..elsőre, én  sem értettem.

-          Édesanyámnál van, hogy megszabadítsa a láncot a köteléktől. Nem akarom, hogy újra bajod essen..mert, nekem te vagy a legfontosabb – mondtam mire El oda hajolt hozzám és egy hosszú puszit adott arcomra…bár ne tette volna .Ilyenkor nagyon nehezen tudom magam türtőztetni.

-          Nem is kérdezel semmit? – kérdeztem tőle, mert egy szót sem szolt csak rám mosolygott.

-          Minek? Elolvasom a könyvet és mindent meg tudok nem?- mondta és meg fogta a kezem, hogy fel tudjon állni. Már épp lábra állt volna mikor megingott és majdnem elesett, de felemeltem őt és két karjaimban vittem fel őt a saját szobájába.

-          Harry nem kell…van lábam is – mosolygott rám kezeim közül, de túl makacs vagyok, hogy letegyem és…túlságosan szeretem.

-          Engem nagyon nem érdekel, hogy van lábad – mondtam neki egy mosollyal körítve és már az ajtója előtt is voltunk.

-          Na, most már tényleg le kell tenned, mert nem tudunk bemenni – mondta mosolyogva, de én nem raktam le csak néztem őt ahogyan ő is nézett engem

-          Én kinyitom kéz nélkül is – mondtam és erősen koncentráltam az ajtóra. És már ki is nyílt.

-          Te egy ezermester vagy? – kérdezte El és nevetett, ami engem is nevetésre ösztönzött.

-          Ne de azért egy ilyen apró dolgot még meg tudok csinálni – mondtam és letettem az ágyára.

Elektra szemszöge:

-          Köszönöm – mondtam és mélyen a szemeibe néztem.

-          Nincs mit – mondta és leült mellém.

-          Egyébként, ha van ez a párhuzamos világ, akkor mindenkinek van egy jó és egy rossz mása? – kérdeztem.

-          Igen..de, erről inkább most ne beszéljünk – mondta majd adott egy puszit a homlokomra. Nem akartam nagyon perverznek tűnni ezért inkább úgy döntöttem nem kérdezem, meg hogy mikor lesz az a bizonyos este így inkább majd meg kérdezem, Hell-t csak tudja.

11 fejezet

Tudom hogy rövid lett.A kövi hosszabb lesz!!! Good Reading :D





Mikor kész lettem le mentem a konyhába hogy valami ehetőt találjak. Mikor, leértem az anyukámat és
Anne-t láttam az asztalnál.

-          Jó reggelt mindenkinek van valami reggeli? – kérdeztem meg és adtam egy puszit anyukámnak.

-          Igen van tojásrántotta – mondta Anne és tovább itta a kávéját.

-          Köszi – mondtam és ki vettem magamnak egy tányért majd tettem bele a tojásból és leültem vele az asztalhoz.

-          Hogy aludtál drágám? – kérdezte anya mosolyogva.

-          Köszönöm jól – mondtam egy kicsit értelmetlenül. Valaminek történnie kellett volna?Hirtelen rosszérzésem támadt és oda kaptam a nyakláncomhoz ami szinte meg égette kezemet .
 - Valami baj van.Érzem - mondtam és a kijárati ajtóhoz futottam magamat meghazudtolóan nagyon gyorsan.
 - El megyünk veled - mondta Anne és anyukámmal karöltve indultunk kifelé.Mikor ki értünk a házból  úgyéreztem mintha valaki pofon vágott volna...szószerint.Anyukám oda jött hozzám de nemértette hogy miért fogom az arcomat.
 - Mi történt? - kérdezte és hátamat simogatta.
 - Mintha valaki pofon vágott volna - mondtam - nem értem.
 - Mutasd - mondta arcomra célozva.Elhuztam a kezemet és anyukám elszörnyedve nézteaz arcomat.
 - Uram atyám tényleg felpofozott valaki...de hogyan..ez nem lehet...kivéve... - de nem tudta befejezni mert szörnyű fájdalom nyilalt a hasamba amitől két térdemre estem.A fejem is elkezdett hasogatni és elájultam.
~Álom~
Egy tengerparton vagyok...Harryvel.A meleg homokban fekszünk a part szélén és Harry fölöttem van...csókolózunk.....

.
Aztán csak pillanat képek ugranak be.Mintha egy lámpát fel le kapcsolgatnának.

Harry szemszöge:
 Tudtam hogy hiba volt vissza jönnöm. Itt áll elöttem az egyik legnagyobb ellenségem...pontosabban a családom ellensége.
 - Harry tudod hogy nem szabadott volna ide jönnöd még is erre földre tetted a lábad - mondta Edmund.
 - Tudod hogy miért jöttem és nem tudom el hinni hogy ilyen önérdekű ember lettél hogy már meg sem hallgatod a szavamat.
 - Nincs mit meghallgatni tudod? - mondta és láttam hogy megfeszül az egész teste és egyre közelebb jön hozzám majd egy jól irányzott balhoroggal a gyomromba talál.Két térdembe esve várom hogy a fájdalom elmuljon ...de semmi.Igazából nekem nem is kéne hogy fáljon mert végtére is...vámpír vagyok!! Mi történik? És akkor szép lassan leesett...össze vagyok kötve Szikrával.Amit érzek ő is érzi amit ő érez azt én is érzem és amíg neki fáj nekem is.
 - Na H.? Csak nem fájt? - mondta Ed gúnyolódva.
Elekra szemszöge:
Mikor kinyitottam szememet megint a sötét szobában találtam magamat.
 - El jól vagy? - jött közelebb a fotelhez Harry és megpuszilta fejem búbját.És megölelt.
 - Mi történt?....